6 részes magyar sorozat
Főcímzene: (Kő Katalin és Kovács György)
Ilyen is kell, példa is kell, szegény Dániel.
Semmid se lesz, de igazad van, szegény Dániel.
A jó szándék is: gazdagság, az önzetlenség: szép
S a tisztességet díjazzák: egy mosoly a tiéd!
Sohase árulnád ki magad, sohase árulnál el mást
Állod a próbát és a szavad
Meg is éri, lásd.
Magadat másokért összetöröd, szegény Dániel.
Nevetnek rajtad ők, a hátad mögött, szegény Dániel.
A jó szándék is: gazdagság, az önzetlenség: szép
S a tisztességet díjazzák: egy mosoly a tiéd!
A tükör tiszta arcot mutat, sohase hagynál bajban mást.
Állod a próbát és a szavad
Meg is éri, lásd.
Magadat másokért összetöröd, szegény Dániel.
Nevetnek rajtad ők, a hátad mögött, szegény Dániel.
A jó szándék is: gazdagság, az önzetlenség: szép
S a tisztességet díjazzák: egy mosoly a tiéd!
A tükör tiszta arcot mutat, sohase hagynál bajban mást.
Állod a próbát és a szavad
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vígjáték. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vígjáték. Összes bejegyzés megjelenítése
2020. június 17., szerda
2019. augusztus 9., péntek
EJNYE, CECÍLIA (1973)
Kb. 4 perc 20-nál: Kútvölgyi Erzsébet, szerep szerint Dobos Cecília és egy másik hang: kirakati baba (Egy áruház kirakata előtt):
Cecília:
Oh, mennyi gyönyörű holmi!
De semmi nem az enyém!
Jó lenne belemrakolni!
Sajnos, erre nincs remény!
Kirakati baba (másik hang):
Hogyha tetszem, végy csak el!
Nyújtsd ki értem a kezed!
Cecília:
Nem lehet!
Kirakati baba:
Nem lehet?
Cecília:
Nem lehet!
Kirakati baba:
Nálam szebbet nem találsz,
Járhatod a boltokat...!
Cecília:
Nem szabad!
Kirakati baba:
Nem szabad?
Cecília:
Nem lehet!
Kirakati baba:
Nem lehet?
Cecília:
Nem lehet!
Kirakati baba:
Kár aggódni rajta,
Hát fogd meg, és vegyed, ve-gyed!
Kútvölgyi Erzsébet:
Nem! Nem! Nem lehet!
Kirakati baba:
Nyúlj csak értem, itt vagyok, semmiség,
Egy pillanat!
Cecília:
Nem szabad! Nem szabad!
Az ember könnyen rajtaveszt.
Talán csak ezt...meg ezt...meg ezt...meg ezt...
Oh, mennyi gyönyörű holmi!
És mindez már az enyém!
Milyen jó volt belemarkolni!
Milyen szép is leszek én!
Könnyen ment minden,
Simán és szépen.
Nem is oly nagy dolog,
Tulajdonképpen.
Nem tettem semmi rosszat,
Azt hiszem, azt hiszem.
Hiszen mindig az állam gondozottja voltam.
A társadalom gondoskodik rólam.
Mi lesz ebből, hogyha kiderül???
------------------------
kb. 8 perc 50-nél: Az áruházban, több hölgy énekli + Almási Éva és Benkóczy Zoltán, a boltvezető :
Nők felváltva, majd kórusban:
Hova lett a blúzom,
a pulcsim,
a szoknyám?
Itt valahol egy áruházi tolvaj szarka jár!
Ez botrány!
Itt a boltvezető!
Na, mire vár?
Na, mire vár?
Na, mire vár?
Siessen már!
Siessen már!
Hol van a blúz?
Maga itt a boltvezető,
Ugyan mire vár?
Boltvezető:
De kérem, hölgyeim!
Nők:
Ne is beszéljen!
Pápai Tiborné:
Felháborító, hogy ez megeshetik egy belvárosi áruházban!
Többi nő:
Remélem, főnök, intézkedik!
Így menjek innen el, ruhátlan?
Boltvezető:
Intézkedem, intézkedem!
Azonnal megteszek mindent,
Amit lehet!
Nők:
Még mindig itt van?
Még mindig itt van?
Boltvezető:
De hölgyeim,
De hölgyeim,
Hát mit tegyek?
Pápai Tiborné:
Térítse meg kárunk,
Erre várunk!
Többi nő:
Erre várunk!
Boltvezető:
Ilyesmi nem szokás nálunk.
Hisz erre nincs keret!
Nők felváltva:
A blúzomat!
A pulcsimat!
A sálamat!
A pénzemet!
Boltvezető:
Bíróság kell ehhez,
Vagy rendelet!
Pápai Tiborné:
Akkor az ügyünket magunk vesszük kézbe!
Tovább nem várok, előre lányok!
Előre asszonyok a rendőrségre!
Nők felváltva (hiányos öltözékekben):
Így menjek???
Így?
Így?
Pápai Tiborné:
Gyerünk csak esztelenül,
Bár félig meztelenül,
Induljunk csak végre,
A rendőrségre!
-----------------------------------------------
Kb. 12.percnél: a rendőrkapitányságon: a nők + Pápai Tiborné (Almási Éva) és Gyomai (Kertész Péter), az újságíró-szerkesztő
Szerkesztő:
A szeme kék, a haja barna.
Alakja formás, de sajna, sajna,
Házas vagyok.
Nők felváltva:
Kit érdekel a véleménye!
Ne ezt mesélje!
Mit bánom én, a nő miféle fajta!
Azt mondja el, hogy mi volt rajta!
Pápai Tiborné:
Nem látta senki őt,
Ön volt az egyetlen.
A tanú valljon,
És ne érzelegjen!
Szerkesztő:
Hát kérem, az a lány csinos!
Nők felváltva:
Csinos???
Csinos???
Szerkesztő:
Csinos!
Az orra kicsi és fitos.
Nők felváltva:
Fitos?
Fitos?
Milyen szoknyája volt?
Szerkesztő:
Csíkos.
Nők felváltva:
Csíkos?
Csíkos?
A blúz..?
A pulcsi...?
A sál...?
Szerkesztő:
Piros.
Nők felváltva:
Piros.
Piros.
Pápai Tiborné:
Másról beszélni most tilos!
Szerkesztő:
Tilos?
Nők együtt:
Tilos!
Az igazság derül ki most, ki most, ki most.
Pápai Tiborné:
Ha még a táskám is nála volt...!
Krokodil táska!
Sárga csattal!
Együtt van minden,
Mit elrabolt mitőlünk fondorlattal!
Nők együtt:
Mitőlünk fondorlattal!
Ha még a sálam is...
Szerkesztő:
Bizony!
Nők:
Ha még a szoknya is...
Szerkesztő:
Tudom...
Nők:
Ha még a pulcsim is...
Szerkesztő:
De kár...!
Nők:
Ha még a blúzom is...
Őnála volt, együtt van minden,
Amit ő elrabolt!
Csak ő tehette,
Csak ő követhette el ezt a tettet, senki más!
Szerkesztő:
Sajnos csak ő!
Valóban nincs vita.
Csak ő, Dobos Cecília.
---------------------------------------------------------
Kb. 25. percnél: Dobos Cecília: (a doktor lakásán)
Ez aztán kégli!
Mint egy meselakás!
Az ember érzi,
Jaj, de csodás!
De jó egy kégli!
Mint a Paradicsom!
És itten élni,
Jaj, de finom!
Itt nincsen társbérlő,
Nincsen főbérlő,
Nincs más lakó!
Nincs albérlő,
Nincsen ágybérlő,
Egyedül lakni jó!
Itt vígan durmolnék,
És itt nem volnék szomorú, talán!
Ilyen jó kégliről álmodik valahány, lány!
Ez aztán kégli!
Mint egy meselakás!
Az ember érzi,
Jaj, de csodás!
De jó egy kégli!
Mint a Paradicsom!
És itten élni,
Jujj, de finom!
https://www.youtube.com/watch?v=mQJ7FvzVr9o
------------------------------------------------
Kb. 32. percnél: Dobos Cecília és Dr. Monori Sándor (Tomanek Nándor):
Cecília:
Előbb száz ígéret!
Tenyeremen hordom.
Dr. Monori:
Na, látja! Na, látja!
Ugye milyen kedves!
Cecília:
Ha leves langyos,
Kedve máris zordon!
Dr. Monori:
Mert attól tart,
Hogy holnap már hideg lesz.
Cecília:
Beszélnek magukért itt a tények!
Tudom én már! Ez itt a lényeg,
A férfiak mind furcsa lények!
Dr. Monori:
De erről nem tehetnek ők, szegények!
Cecília:
Minek erről oly sokat beszélni?
Maga csak tudja, maga is férfi.
Minek erről oly sokat mesélni?
Mind ilyenek!
Dr. Monori:
És milyenek???
Cecília:
Hát ilyenek!
Kiteszem a lelkem,
Testem kell neki!
Dr. Monori:
Na, látja! Na, látja!
Ugye milyen kedves!
Cecília:
Forrón átöleltem,
S lelkem kergetné.
Dr. Monori:
A forró hátha holnap már hideg lesz.
Cecília:
A nő, ha egy kicsit bolondoz,
Hát inkább legyen gondos, pontos.
Mindig legyen más, ez a fontos!
Dr. Monori:
Hát, miért ment nőül egy ilyen bolondhoz?
Cecília:
Minek erről oly sokat beszélni?
Maga csak tudja, maga is férfi!
Minek erről oly sokat mesélni?
Mind ilyenek!
Dr. Monori:
És milyenek???
Cecília:
Hát ilyenek!
Dr. Monori:
Nem mind!
-----------------------------------------
Kb. 36 perc 44 mp-nél: Lőte Attila és (szerep szerint Pápai Tibor, Almási Éva (Pápai Tiborné) férje) és Komlós Juci duettje (Pápai Tiborné anyja):
Pápai Tibor:
Elment, már nem látom!
Noha imádtam,
S nem csókol soha!
Emlékét belepi moha,
S én vagyok ennek az oka.
Komlós Juci (szerep szerint Pápai Tiborné anyja):
Tátog, mint parton a csuka.
Mással is történt ily csuda.
Rossz férj volt suta és buta.
Megüti menten a guta.
Pápai Tibor:
De hiszen én, én úgy imádtam őt!
A tenyeremen hordtam,
A rabszolgája voltam!
De most már látom,
Ilyenek a nők!
Mily szép volt szőkesége!
M(i)ért adtam az ő kezébe sorsom?
Ezt kérdi meg.
Édes volt ő beszéde.
És most ő törte szét e fájó,
Bús szívet.
Pedighát én,
Én úgy imádtam őt!
A szerelemnek vége...
Komlós Juci:
Nyugodjék bele végre,
A magafajtát otthagyják a nők!
Pápai Tibor:
Elment. Már nem látom.
Noha, imádtam,
Nem csókol soha!
Emlékét belepi moha.
Én vagyok ennek az oka!
Én vagyok ennek az oka.
---------------------------------------
Kb. 44. percnél: Pápai Tibor és Dr. Monori duettje:
Pápai:
Hogy m(i)ért?
Hogy mért?
Hogy mért?
Hogy m(i)ért csaljuk a nőket meg?
Kérdezzen valami könnyebbet!
Talán, csak afféle mánia,
Amivel eltelik az idő.
Így tesz a férfi is meg a nő.
Így van ez azóta,
Amióta szokás a monogámia.
Együtt:
Minek erről oly sokat beszélni,
Ilyenek vagyunk,
Hisz ön is férfi!
Mind ilyenek!
Dr. Monori:
És milyenek?
Pápai:
Hát ilyenek!
Dr. Monori:
Hogyha ön szereti hitvesét,
Mi okból kujtorog szerteszét?
Pápai:
Talán csak afféle nagy divat,
Amivel eltelik az idő.
De, sajnos, ehhez is kell a nő!
Mert ezzel is bizonyítják a férfiak,
Hogy mindig férfiak.
Együtt:
Minek erről oly sokat beszélni?
Ilyenek vagyunk,
Hisz ön is férfi!
Minek erről oly sokat beszélni?
Mind ilyenek!
Dr. Monori:
És milyenek?
Pápai:
Hát ilyenek!
Csalunk mi, ha nincs is rá okunk.
Így van ez!...Valahogy rászokunk.
Pedig a hűtlen csak rajtaveszt,
Hiába tudja a férfi ezt!
Ilyesmi minket el nem ijeszt!
Az ember a végén bánja ezt,
De aztán mindent újrakezd!
Együtt:
Minek erről oly sokat beszélni?
Ilyenek vagyunk,
Hisz ön is férfi!
Minek erről oly sokat beszélni?
Mind ilyenek!
Dr. Monori:
És milyenek?
Pápai:
Hát ilyenek!
-----------------------------------
Kb. 48. percnél: Cecília:
Hiszen, ha nékem férjem volna,
Más lenne ám a helyzetem!
Nagy boldogságban élnék,
A férjem oldalán,
És tőle én el nem válnék,
Sohasem, talán.
De nincsen férjem,
És nincsen lakásom.
És még a nevem,
Az sem enyém.
E pár kis rongy,
Ez sem sajátom.
Amim csak van,
Úgy kaptam én.
Mivel ily roppant rossz volt énhozzám a Sors,
Így bánt velem.
Sem gyengédség,
Sem édes érzelem nem jut nekem.
Csak így élek, hát, egymagamban én,
Senkim sincsen, sőt!
Nem csal meg férj,
Hisz csak kitaláltam őt!
Mert nincsen férjem,
És nincsen lakásom.
És még a nevem,
Az sem enyém.
E pár kis rongy,
Ez sem sajátom.
Amim csak van,
Úgy kaptam én.
Úgy kaptam én.
Úgy kaptam - Borzasztó, hogy mibe keveredtem! - én.
-------------------------------------------------
56. percnél: Dr. Monori az autójában dalol:
Rohanni jó, hogyha valaki vár!
Szívem motorja robogva jár.
Rohanni pompás,
Várnám valahol őt!
Mindjárt meglátom,
És ez a fő!
Ezzel párhuzamosan Cecília a stoppos fiúhoz a parkban:
Ha meg nem csókolsz,
Akkor bizony szamár vagy!
Mint óvodai ócska ház a babáknak.
És várhatnánk, míg ki nem nő a szakállad.
Mivelhogy azt a fiút kicserélném,
Hogyha nincsen sikerélmény.
Stoppos fiú:
Fenyegetni kár ezzel egy barátot,
Hisz megcsókollak máris téged, ha várod!
Cecília:
Már sikerült is a lényegre találnod!
Egyszerű ez a dolog, ugye te is belátod!
ismét Dr. Monori:
Egy édes lány vár rád,
És a boldogság már feléd ragyog.
A fontos az, hogy végre itt vagyok!
Cecília:
Minek erről oly sokat beszélni?
Ilyen az élet, mindenki érti.
Dr. Monori:
Minek erről még tovább beszélni?
Egyszerű volt, egyszerű lesz.
Stoppos fiú:
A szerelemről nem kell sokat beszélni,
A szerelemnél többet ér a tett!
-----------------------------
Történet:
Dobos Cecília megszökik az árvaházból, miután beleszeret abba a férfiba, aki egyik nap ott készített riportfilmet.
Cecília útban a szerelméhez egy kirakat mellett halad el és úgy gondolja, feldobja a ruhatárát.
Mivel azonban nincs pénze, az éppen ruhákat próbáló nők utcai holmiját gyűjti össze és veszi fel.
A meglopott nők a rendőrségre sietnek, ahol már szintén ott tartózkodik a szerkesztő, hogy bejelentse, a szökött lány nála járt.
Mindeközben Cecíliát egy doktor elüti, de komolyabban nem sérül meg. Ennek ellenére elviszi a saját lakására, hogy megfigyelés alatt tartsa.
Ott C. azt hazudja, hogy férjezett és nem akar hazamenni hozzá, mert megcsalta. A doktor titokban - a táskában talált személyigazolvány alapján (Pápainéé a táska) felhívja a vélt férjet. (Pápai Tibort).
Az elmegy a lakásra, színt vall, hogy valóban megcsalta a feleségét, de ott nem találkozik a nővel.
C. bevallja, hogy kicsoda valójában és a doktor visszafuvarozza az árvaházba. Menet közben felszednek egy stoppos fiút, akibe C. szerelmes lesz. Ezúttal azonban viszonzásra is lelnek érzelmei.
színes, magyar zenés film 1973
Ráday Imre (Dénes doktor)
A tv játék megtekinthető itt:
https://www.youtube.com/watch?v=MFs0qmVjSNo&t=623s
Cecília:
Oh, mennyi gyönyörű holmi!
De semmi nem az enyém!
Jó lenne belemrakolni!
Sajnos, erre nincs remény!
Kirakati baba (másik hang):
Hogyha tetszem, végy csak el!
Nyújtsd ki értem a kezed!
Cecília:
Nem lehet!
Kirakati baba:
Nem lehet?
Cecília:
Nem lehet!
Kirakati baba:
Nálam szebbet nem találsz,
Járhatod a boltokat...!
Cecília:
Nem szabad!
Kirakati baba:
Nem szabad?
Cecília:
Nem lehet!
Kirakati baba:
Nem lehet?
Cecília:
Nem lehet!
Kirakati baba:
Kár aggódni rajta,
Hát fogd meg, és vegyed, ve-gyed!
Kútvölgyi Erzsébet:
Nem! Nem! Nem lehet!
Kirakati baba:
Nyúlj csak értem, itt vagyok, semmiség,
Egy pillanat!
Cecília:
Nem szabad! Nem szabad!
Az ember könnyen rajtaveszt.
Talán csak ezt...meg ezt...meg ezt...meg ezt...
Oh, mennyi gyönyörű holmi!
És mindez már az enyém!
Milyen jó volt belemarkolni!
Milyen szép is leszek én!
Könnyen ment minden,
Simán és szépen.
Nem is oly nagy dolog,
Tulajdonképpen.
Nem tettem semmi rosszat,
Azt hiszem, azt hiszem.
Hiszen mindig az állam gondozottja voltam.
A társadalom gondoskodik rólam.
Mi lesz ebből, hogyha kiderül???
------------------------
kb. 8 perc 50-nél: Az áruházban, több hölgy énekli + Almási Éva és Benkóczy Zoltán, a boltvezető :
Nők felváltva, majd kórusban:
Hova lett a blúzom,
a pulcsim,
a szoknyám?
Itt valahol egy áruházi tolvaj szarka jár!
Ez botrány!
Itt a boltvezető!
Na, mire vár?
Na, mire vár?
Na, mire vár?
Siessen már!
Siessen már!
Hol van a blúz?
Maga itt a boltvezető,
Ugyan mire vár?
Boltvezető:
De kérem, hölgyeim!
Nők:
Ne is beszéljen!
Pápai Tiborné:
Felháborító, hogy ez megeshetik egy belvárosi áruházban!
Többi nő:
Remélem, főnök, intézkedik!
Így menjek innen el, ruhátlan?
Boltvezető:
Intézkedem, intézkedem!
Azonnal megteszek mindent,
Amit lehet!
Nők:
Még mindig itt van?
Még mindig itt van?
Boltvezető:
De hölgyeim,
De hölgyeim,
Hát mit tegyek?
Pápai Tiborné:
Térítse meg kárunk,
Erre várunk!
Többi nő:
Erre várunk!
Boltvezető:
Ilyesmi nem szokás nálunk.
Hisz erre nincs keret!
Nők felváltva:
A blúzomat!
A pulcsimat!
A sálamat!
A pénzemet!
Boltvezető:
Bíróság kell ehhez,
Vagy rendelet!
Pápai Tiborné:
Akkor az ügyünket magunk vesszük kézbe!
Tovább nem várok, előre lányok!
Előre asszonyok a rendőrségre!
Nők felváltva (hiányos öltözékekben):
Így menjek???
Így?
Így?
Pápai Tiborné:
Gyerünk csak esztelenül,
Bár félig meztelenül,
Induljunk csak végre,
A rendőrségre!
-----------------------------------------------
Kb. 12.percnél: a rendőrkapitányságon: a nők + Pápai Tiborné (Almási Éva) és Gyomai (Kertész Péter), az újságíró-szerkesztő
Szerkesztő:
A szeme kék, a haja barna.
Alakja formás, de sajna, sajna,
Házas vagyok.
Nők felváltva:
Kit érdekel a véleménye!
Ne ezt mesélje!
Mit bánom én, a nő miféle fajta!
Azt mondja el, hogy mi volt rajta!
Pápai Tiborné:
Nem látta senki őt,
Ön volt az egyetlen.
A tanú valljon,
És ne érzelegjen!
Szerkesztő:
Hát kérem, az a lány csinos!
Nők felváltva:
Csinos???
Csinos???
Szerkesztő:
Csinos!
Az orra kicsi és fitos.
Nők felváltva:
Fitos?
Fitos?
Milyen szoknyája volt?
Szerkesztő:
Csíkos.
Nők felváltva:
Csíkos?
Csíkos?
A blúz..?
A pulcsi...?
A sál...?
Szerkesztő:
Piros.
Nők felváltva:
Piros.
Piros.
Pápai Tiborné:
Másról beszélni most tilos!
Szerkesztő:
Tilos?
Nők együtt:
Tilos!
Az igazság derül ki most, ki most, ki most.
Pápai Tiborné:
Ha még a táskám is nála volt...!
Krokodil táska!
Sárga csattal!
Együtt van minden,
Mit elrabolt mitőlünk fondorlattal!
Nők együtt:
Mitőlünk fondorlattal!
Ha még a sálam is...
Szerkesztő:
Bizony!
Nők:
Ha még a szoknya is...
Szerkesztő:
Tudom...
Nők:
Ha még a pulcsim is...
Szerkesztő:
De kár...!
Nők:
Ha még a blúzom is...
Őnála volt, együtt van minden,
Amit ő elrabolt!
Csak ő tehette,
Csak ő követhette el ezt a tettet, senki más!
Szerkesztő:
Sajnos csak ő!
Valóban nincs vita.
Csak ő, Dobos Cecília.
---------------------------------------------------------
Kb. 25. percnél: Dobos Cecília: (a doktor lakásán)
Ez aztán kégli!
Mint egy meselakás!
Az ember érzi,
Jaj, de csodás!
De jó egy kégli!
Mint a Paradicsom!
És itten élni,
Jaj, de finom!
Itt nincsen társbérlő,
Nincsen főbérlő,
Nincs más lakó!
Nincs albérlő,
Nincsen ágybérlő,
Egyedül lakni jó!
Itt vígan durmolnék,
És itt nem volnék szomorú, talán!
Ilyen jó kégliről álmodik valahány, lány!
Ez aztán kégli!
Mint egy meselakás!
Az ember érzi,
Jaj, de csodás!
De jó egy kégli!
Mint a Paradicsom!
És itten élni,
Jujj, de finom!
------------------------------------------------
Kb. 32. percnél: Dobos Cecília és Dr. Monori Sándor (Tomanek Nándor):
Cecília:
Előbb száz ígéret!
Tenyeremen hordom.
Dr. Monori:
Na, látja! Na, látja!
Ugye milyen kedves!
Cecília:
Ha leves langyos,
Kedve máris zordon!
Dr. Monori:
Mert attól tart,
Hogy holnap már hideg lesz.
Cecília:
Beszélnek magukért itt a tények!
Tudom én már! Ez itt a lényeg,
A férfiak mind furcsa lények!
Dr. Monori:
De erről nem tehetnek ők, szegények!
Cecília:
Minek erről oly sokat beszélni?
Maga csak tudja, maga is férfi.
Minek erről oly sokat mesélni?
Mind ilyenek!
Dr. Monori:
És milyenek???
Cecília:
Hát ilyenek!
Kiteszem a lelkem,
Testem kell neki!
Dr. Monori:
Na, látja! Na, látja!
Ugye milyen kedves!
Cecília:
Forrón átöleltem,
S lelkem kergetné.
Dr. Monori:
A forró hátha holnap már hideg lesz.
Cecília:
A nő, ha egy kicsit bolondoz,
Hát inkább legyen gondos, pontos.
Mindig legyen más, ez a fontos!
Dr. Monori:
Hát, miért ment nőül egy ilyen bolondhoz?
Cecília:
Minek erről oly sokat beszélni?
Maga csak tudja, maga is férfi!
Minek erről oly sokat mesélni?
Mind ilyenek!
Dr. Monori:
És milyenek???
Cecília:
Hát ilyenek!
Dr. Monori:
Nem mind!
-----------------------------------------
Kb. 36 perc 44 mp-nél: Lőte Attila és (szerep szerint Pápai Tibor, Almási Éva (Pápai Tiborné) férje) és Komlós Juci duettje (Pápai Tiborné anyja):
Pápai Tibor:
Elment, már nem látom!
Noha imádtam,
S nem csókol soha!
Emlékét belepi moha,
S én vagyok ennek az oka.
Komlós Juci (szerep szerint Pápai Tiborné anyja):
Tátog, mint parton a csuka.
Mással is történt ily csuda.
Rossz férj volt suta és buta.
Megüti menten a guta.
Pápai Tibor:
De hiszen én, én úgy imádtam őt!
A tenyeremen hordtam,
A rabszolgája voltam!
De most már látom,
Ilyenek a nők!
Mily szép volt szőkesége!
M(i)ért adtam az ő kezébe sorsom?
Ezt kérdi meg.
Édes volt ő beszéde.
És most ő törte szét e fájó,
Bús szívet.
Pedighát én,
Én úgy imádtam őt!
A szerelemnek vége...
Komlós Juci:
Nyugodjék bele végre,
A magafajtát otthagyják a nők!
Pápai Tibor:
Elment. Már nem látom.
Noha, imádtam,
Nem csókol soha!
Emlékét belepi moha.
Én vagyok ennek az oka!
Én vagyok ennek az oka.
---------------------------------------
Kb. 44. percnél: Pápai Tibor és Dr. Monori duettje:
Pápai:
Hogy m(i)ért?
Hogy mért?
Hogy mért?
Hogy m(i)ért csaljuk a nőket meg?
Kérdezzen valami könnyebbet!
Talán, csak afféle mánia,
Amivel eltelik az idő.
Így tesz a férfi is meg a nő.
Így van ez azóta,
Amióta szokás a monogámia.
Együtt:
Minek erről oly sokat beszélni,
Ilyenek vagyunk,
Hisz ön is férfi!
Mind ilyenek!
Dr. Monori:
És milyenek?
Pápai:
Hát ilyenek!
Dr. Monori:
Hogyha ön szereti hitvesét,
Mi okból kujtorog szerteszét?
Pápai:
Talán csak afféle nagy divat,
Amivel eltelik az idő.
De, sajnos, ehhez is kell a nő!
Mert ezzel is bizonyítják a férfiak,
Hogy mindig férfiak.
Együtt:
Minek erről oly sokat beszélni?
Ilyenek vagyunk,
Hisz ön is férfi!
Minek erről oly sokat beszélni?
Mind ilyenek!
Dr. Monori:
És milyenek?
Pápai:
Hát ilyenek!
Csalunk mi, ha nincs is rá okunk.
Így van ez!...Valahogy rászokunk.
Pedig a hűtlen csak rajtaveszt,
Hiába tudja a férfi ezt!
Ilyesmi minket el nem ijeszt!
Az ember a végén bánja ezt,
De aztán mindent újrakezd!
Együtt:
Minek erről oly sokat beszélni?
Ilyenek vagyunk,
Hisz ön is férfi!
Minek erről oly sokat beszélni?
Mind ilyenek!
Dr. Monori:
És milyenek?
Pápai:
Hát ilyenek!
-----------------------------------
Kb. 48. percnél: Cecília:
Hiszen, ha nékem férjem volna,
Más lenne ám a helyzetem!
Nagy boldogságban élnék,
A férjem oldalán,
És tőle én el nem válnék,
Sohasem, talán.
De nincsen férjem,
És nincsen lakásom.
És még a nevem,
Az sem enyém.
E pár kis rongy,
Ez sem sajátom.
Amim csak van,
Úgy kaptam én.
Mivel ily roppant rossz volt énhozzám a Sors,
Így bánt velem.
Sem gyengédség,
Sem édes érzelem nem jut nekem.
Csak így élek, hát, egymagamban én,
Senkim sincsen, sőt!
Nem csal meg férj,
Hisz csak kitaláltam őt!
Mert nincsen férjem,
És nincsen lakásom.
És még a nevem,
Az sem enyém.
E pár kis rongy,
Ez sem sajátom.
Amim csak van,
Úgy kaptam én.
Úgy kaptam én.
Úgy kaptam - Borzasztó, hogy mibe keveredtem! - én.
-------------------------------------------------
56. percnél: Dr. Monori az autójában dalol:
Rohanni jó, hogyha valaki vár!
Szívem motorja robogva jár.
Rohanni pompás,
Várnám valahol őt!
Mindjárt meglátom,
És ez a fő!
Ezzel párhuzamosan Cecília a stoppos fiúhoz a parkban:
Ha meg nem csókolsz,
Akkor bizony szamár vagy!
Mint óvodai ócska ház a babáknak.
És várhatnánk, míg ki nem nő a szakállad.
Mivelhogy azt a fiút kicserélném,
Hogyha nincsen sikerélmény.
Stoppos fiú:
Fenyegetni kár ezzel egy barátot,
Hisz megcsókollak máris téged, ha várod!
Cecília:
Már sikerült is a lényegre találnod!
Egyszerű ez a dolog, ugye te is belátod!
ismét Dr. Monori:
Egy édes lány vár rád,
És a boldogság már feléd ragyog.
A fontos az, hogy végre itt vagyok!
Cecília:
Minek erről oly sokat beszélni?
Ilyen az élet, mindenki érti.
Dr. Monori:
Minek erről még tovább beszélni?
Egyszerű volt, egyszerű lesz.
Stoppos fiú:
A szerelemről nem kell sokat beszélni,
A szerelemnél többet ér a tett!
-----------------------------
Történet:
Dobos Cecília megszökik az árvaházból, miután beleszeret abba a férfiba, aki egyik nap ott készített riportfilmet.
Cecília útban a szerelméhez egy kirakat mellett halad el és úgy gondolja, feldobja a ruhatárát.
Mivel azonban nincs pénze, az éppen ruhákat próbáló nők utcai holmiját gyűjti össze és veszi fel.
A meglopott nők a rendőrségre sietnek, ahol már szintén ott tartózkodik a szerkesztő, hogy bejelentse, a szökött lány nála járt.
Mindeközben Cecíliát egy doktor elüti, de komolyabban nem sérül meg. Ennek ellenére elviszi a saját lakására, hogy megfigyelés alatt tartsa.
Ott C. azt hazudja, hogy férjezett és nem akar hazamenni hozzá, mert megcsalta. A doktor titokban - a táskában talált személyigazolvány alapján (Pápainéé a táska) felhívja a vélt férjet. (Pápai Tibort).
Az elmegy a lakásra, színt vall, hogy valóban megcsalta a feleségét, de ott nem találkozik a nővel.
C. bevallja, hogy kicsoda valójában és a doktor visszafuvarozza az árvaházba. Menet közben felszednek egy stoppos fiút, akibe C. szerelmes lesz. Ezúttal azonban viszonzásra is lelnek érzelmei.
színes, magyar zenés film 1973
hossz: 65 perc
Zeneszerző: Deák Tamás
Rendezte: Mamcserov Frigyes
Szereplők:
Kútvölgyi Erzsébet (Cecília)
Tomanek Nándor (Monori professzor)
Almási Éva (Éva a feleség)
Lőte Attila (Tibor a férj)
Komlós Juci (Anyós)
Gobbi Hilda (A professzor mamája)
Ráday Imre (Dénes doktor)
Kertész Péter (Gyomai újságíró)
Benkóczy Zoltán (Áruház igazgató)
Gosztonyi János (Winter doktor)
Schubert Éva (Mártonné)
Garics János (Százados)
Szakácsi Sándor (Autóstoppos fiú)
A tv játék megtekinthető itt:
https://www.youtube.com/watch?v=MFs0qmVjSNo&t=623s
2019. július 3., szerda
PIRI MINDENT TUD (1932)
Kb. 39. percnél:
Tempó, tempó, indulunk a küzdelembe!
Tempó, tempó, start!
Tempó, tempó, szép kalitka, jaj, de ritka!
Tempó, tempó, zeng a nótaszó.
Mert az aki, a madarat szereti,
Rossz ember nem lehet.
Gyerünk, tehát, és mutassa a madarát!
....
------------
kb. 47. percnél: Dayka Margit - szerep szerint Piri:
Csillag az égen,
Suhan a réten a tavasz álma.
A szívem árva,
A számra, senki se vár ma.
Vágy fut a dalba,
Valami baj van itt a szívemben.
Valaki kéne, aki becézne,
Szeretne engem, engem.
Megpróbálom egyszer a szerelmet én is.
Kit egyszer, tizedszer megutál.
Lehet hogy baj lesz,
De jó volna mégis.
A szívem azt súgja, hogy ne várj!
Egy férfi szemébe nézni tüzesen.
Nékem még senki sem volt a kedvesem.
Megpróbálom egyszer a szeremet én is.
Tizedszer, tizedszer, megutál...
Páger Antal, szerep szerint: Fodor L. Árpád:
Szeressen engem!
Próbálja meg hát a szerelmet mégis!
Hisz egyszer már muszáj.
Az lehet, hogy baj lesz,
De jó lenne mégis.
A szívem azt súgja, hogy ne várj!
Nézzen a szembe, bátran, tüzesen!
Dayka Margit:
Nékem még senki sem mondta, kedvesem.
Együtt:
Megpróbálom egyszer a szerelmet én is.
Hisz egyszer, hisz egyszer már muszáj.
----------------
A film megtekinthető itt:
https://ok.ru/video/1159290882755
https://www.youtube.com/watch?v=FlHiZQWOFyQ
Az állástalan színész felesége, Piri elindul, hogy női varázsát latba vetve kérjen fizetési haladékot a háziúrtól. A háziúr anyósa összetéveszti a lakbérfizetési halasztásért folyamodó Pirit a férj megfigyelésével megbízott detektívnővel. Piri meg akarja szolgálni az anyóstól előlegként felvett pénzösszeget és a férj nyomába szegődik. A férj egyelőre ártatlan, de ha Piri nagyon akarja...
Tempó, tempó, indulunk a küzdelembe!
Tempó, tempó, start!
Tempó, tempó, szép kalitka, jaj, de ritka!
Tempó, tempó, zeng a nótaszó.
Mert az aki, a madarat szereti,
Rossz ember nem lehet.
Gyerünk, tehát, és mutassa a madarát!
....
------------
kb. 47. percnél: Dayka Margit - szerep szerint Piri:
Csillag az égen,
Suhan a réten a tavasz álma.
A szívem árva,
A számra, senki se vár ma.
Vágy fut a dalba,
Valami baj van itt a szívemben.
Valaki kéne, aki becézne,
Szeretne engem, engem.
Megpróbálom egyszer a szerelmet én is.
Kit egyszer, tizedszer megutál.
Lehet hogy baj lesz,
De jó volna mégis.
A szívem azt súgja, hogy ne várj!
Egy férfi szemébe nézni tüzesen.
Nékem még senki sem volt a kedvesem.
Megpróbálom egyszer a szeremet én is.
Tizedszer, tizedszer, megutál...
Páger Antal, szerep szerint: Fodor L. Árpád:
Szeressen engem!
Próbálja meg hát a szerelmet mégis!
Hisz egyszer már muszáj.
Az lehet, hogy baj lesz,
De jó lenne mégis.
A szívem azt súgja, hogy ne várj!
Nézzen a szembe, bátran, tüzesen!
Dayka Margit:
Nékem még senki sem mondta, kedvesem.
Együtt:
Megpróbálom egyszer a szerelmet én is.
Hisz egyszer, hisz egyszer már muszáj.
----------------
A film megtekinthető itt:
https://ok.ru/video/1159290882755
https://www.youtube.com/watch?v=FlHiZQWOFyQ
Az állástalan színész felesége, Piri elindul, hogy női varázsát latba vetve kérjen fizetési haladékot a háziúrtól. A háziúr anyósa összetéveszti a lakbérfizetési halasztásért folyamodó Pirit a férj megfigyelésével megbízott detektívnővel. Piri meg akarja szolgálni az anyóstól előlegként felvett pénzösszeget és a férj nyomába szegődik. A férj egyelőre ártatlan, de ha Piri nagyon akarja...
Szereplők
Piri, Bognár
felesége
Bognár Béla
Fodor L. Árpád
Szépvölgyi
detektív
2019. július 1., hétfő
FŰRE LÉPNI SZABAD (1960)
kb. 7. percnél:
Rejtély, ez a szív egy nagy titok.
Talányos rejtély,
Néha furcsán izgatott, és fellobog,
De fáj is.
Tudom, ez banális,
Mégis el kell mondanom,
Mert nyugtalanít nagyon.
-------------------------
1 óra 27. percnél:
Rejtély, ez a szív egy nagy titok.
Talányos rejtély,
Néha furcsán izgatott, és fellobog,
De fáj is.
Tudom, ez banális,
Mégis el kell mondanom,
Mert nyugtalanít nagyon.
Meg nem fejtett rejtély.
Hogyan történt, nem tudom.
Bilincsbe vertél,
Nincs azóta éjjelem, se nappalom!
De egyszer,
Te is érzed, lángra gyúlva...
Mégis furcsa rejtély,
Hogy szeretsz nagyon.
Volt már édes lobogás, sok más, tudom én.
Volt már zsongó vallomás, sok száz, tudom én.
Mondd miért több az én szerelmem?
Miért vallom ezt konokul, vakon?
Miért boldogító és ugyanakkor miért ég fájón?
Meg nem fejtett rejtély.
Hogyan történt, nem tudom.
Bilincsbe vertél,
Nincs azóta éjjelem, se nappalom!
De egyszer,
Te is érzed, lángra gyúlva...
Mégis furcsa rejtély,
Hogy szeretsz nagyon.
Oly furcsa rejtély,
Hogy szeretsz nagyon...
Rejtély, ez a szív egy nagy titok.
Talányos rejtély,
Néha furcsán izgatott, és fellobog,
De fáj is.
Tudom, ez banális,
Mégis el kell mondanom,
Mert nyugtalanít nagyon.
-------------------------
1 óra 27. percnél:
Rejtély, ez a szív egy nagy titok.
Talányos rejtély,
Néha furcsán izgatott, és fellobog,
De fáj is.
Tudom, ez banális,
Mégis el kell mondanom,
Mert nyugtalanít nagyon.
Meg nem fejtett rejtély.
Hogyan történt, nem tudom.
Bilincsbe vertél,
Nincs azóta éjjelem, se nappalom!
De egyszer,
Te is érzed, lángra gyúlva...
Mégis furcsa rejtély,
Hogy szeretsz nagyon.
Volt már édes lobogás, sok más, tudom én.
Volt már zsongó vallomás, sok száz, tudom én.
Mondd miért több az én szerelmem?
Miért vallom ezt konokul, vakon?
Miért boldogító és ugyanakkor miért ég fájón?
Meg nem fejtett rejtély.
Hogyan történt, nem tudom.
Bilincsbe vertél,
Nincs azóta éjjelem, se nappalom!
De egyszer,
Te is érzed, lángra gyúlva...
Mégis furcsa rejtély,
Hogy szeretsz nagyon.
Oly furcsa rejtély,
Hogy szeretsz nagyon...
2019. június 23., vasárnap
NEM SZOKTAM HAZUDNI (1966)
A FILM VÉGÉN HANGZIK EL EZ A DAL:
Nem szoktam hazudni,
Meg kellett javulni.
Azt mondták rám icikét-picikét
Hazudós, csavaros ez a lány.
Most kérem, korrekt,
Szigorú a jellemem.
Ami csűrés-csavarás,
Úgy megvetem.
Fiú, fűző, kacér szó
Nem jó-óóóóóó.
Nem szoktam hazudni,
Meg kellett tanulni.
Lám így van jól,
Ha a szív szava szól.
Legyen az színigaz,
Nemigaz?
Bár olykor mindent
megbocsátok énneked,
Néha csúnyán félrevezetsz,
Meglehet.
Csak ez a csókos
Szerelem ez nem lesz hazugság.
Taptap tiriri....
Nem szoktam hazudni,
Meg kellett javulni.
Azt mondták rám icikét-picikét
Hazudós, csavaros ez a lány.
Most kérem, korrekt,
Szigorú a jellemem.
Ami csűrés-csavarás,
Úgy megvetem.
Fiú, fűző, kacér szó
Nem jó-óóóóóó.
Nem szoktam hazudni,
Meg kellett tanulni.
Lám így van jól,
Ha a szív szava szól.
Legyen az színigaz,
Nemigaz?
Bár olykor mindent
megbocsátok énneked,
Néha csúnyán félrevezetsz,
Meglehet.
Csak ez a csókos
Szerelem ez nem lesz hazugság.
Ismertető és stáblista itt:
https://port.hu/adatlap/film/tv/nem-szoktam-hazudni-nem-szoktam-hazudni/movie-3396
A film megtekinthető itt:
https://ok.ru/video/243394087553
Youtube:
2019. június 21., péntek
CSENDES OTTHON (1957)
29. perc után Zenthe Ferenc, szerep szerint Berki András zeneszerző és tanár:
Mondta-e már más is neked,
Hogy a legszebb szó a neved.
Mondta-e már más, hogy ahol te vagy,
Élni csak ott lehet.
Mondta-e már más is neked,
Hogy a nyári ég a szemed.
Mégis mikor kéken reám ragyog,
Szívem beleremeg.
Tán más is elmondta már néked,
Azt a mi régen bennem él.
De ahogy szívem érted dobban,
Az mindenkinél szebben beszél.
Arról suttog halkan neked,
Milyen boldog lennék veled.
Hogyha velem minden borút,
Derűt szépen megosztanál,
Ha engem választanál.
Ááááááááá....de ahogy szívem érted dobban,
Az mindenkinél szebben beszél.
1 óra után megismétlődik ez a dal
-----------------------------
Összecsendül két pohár,
Muzsikája csengve száll.
És a könnyű félhomályban
Kéz a kézre rátalál.
Halk futam a zongorán,
Ketten egymás oldalán.
Ilyen édes pillanat,
Csak egyszer van, talán.
Most minden muzsikál,
A szív, a szem a száj.
És andalító ritmusán,
A vállhoz ér a váll.
Összecsendül két pohár,
És a cinkos félhomály,
Lesben állva percek óta
Már a csókra vár.
De ha eljön a hajnali fény,
Hol vagy már drágám?
Olyan rossz, hogy majd
Messzire jársz,
Emlékezz reám!
És ha feljön az esteli Hold,
Ne hagyj itt árván!
Szívem visszavár,
Ugye itt talál.
És összecsendül két pohár,
Muzsikája csengve száll.
És a könnyű félhomályban
Kéz a kézre rátalál.
Halk futam a zongorán,
Ketten egymás oldalán.
Ilyen édes pillanat,
Csak egyszer van, talán.
Most minden muzsikál,
A szív, a szem a száj.
És andalító ritmusán,
A vállhoz ér a váll.
Összecsendül két pohár,
És a cinkos félhomály,
Lesben állva percek óta
Már a csókra vár.
----------------------
Mondta-e már más is neked,
Hogy a legszebb szó a neved.
Mondta-e már más, hogy ahol te vagy,
Élni csak ott lehet.
Mondta-e már más is neked,
Hogy a nyári ég a szemed.
Mégis mikor kéken reám ragyog,
Szívem beleremeg.
Tán más is elmondta már néked,
Azt a mi régen bennem él.
De ahogy szívem érted dobban,
Az mindenkinél szebben beszél.
Arról suttog halkan neked,
Milyen boldog lennék veled.
Hogyha velem minden borút,
Derűt szépen megosztanál,
Ha engem választanál.
Ááááááááá....de ahogy szívem érted dobban,
Az mindenkinél szebben beszél.
1 óra után megismétlődik ez a dal
-----------------------------
Összecsendül két pohár,
Muzsikája csengve száll.
És a könnyű félhomályban
Kéz a kézre rátalál.
Halk futam a zongorán,
Ketten egymás oldalán.
Ilyen édes pillanat,
Csak egyszer van, talán.
Most minden muzsikál,
A szív, a szem a száj.
És andalító ritmusán,
A vállhoz ér a váll.
Összecsendül két pohár,
És a cinkos félhomály,
Lesben állva percek óta
Már a csókra vár.
De ha eljön a hajnali fény,
Hol vagy már drágám?
Olyan rossz, hogy majd
Messzire jársz,
Emlékezz reám!
És ha feljön az esteli Hold,
Ne hagyj itt árván!
Szívem visszavár,
Ugye itt talál.
És összecsendül két pohár,
Muzsikája csengve száll.
És a könnyű félhomályban
Kéz a kézre rátalál.
Halk futam a zongorán,
Ketten egymás oldalán.
Ilyen édes pillanat,
Csak egyszer van, talán.
Most minden muzsikál,
A szív, a szem a száj.
És andalító ritmusán,
A vállhoz ér a váll.
Összecsendül két pohár,
És a cinkos félhomály,
Lesben állva percek óta
Már a csókra vár.
----------------------
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)