EJNYE, CECÍLIA (1973)

Kb. 4 perc 20-nál: Kútvölgyi Erzsébet, szerep szerint Dobos Cecília és egy másik hang: kirakati baba (Egy áruház kirakata előtt):

Cecília:

Oh, mennyi gyönyörű holmi!
De semmi nem az enyém!
Jó lenne belemrakolni!
Sajnos, erre nincs remény!

Kirakati baba (másik hang):

Hogyha tetszem, végy csak el!
Nyújtsd ki értem a kezed!

Cecília:

Nem lehet!

Kirakati baba:

Nem lehet?

Cecília:

Nem lehet!

Kirakati baba:

Nálam szebbet nem találsz,
Járhatod a boltokat...!

Cecília:

Nem szabad!

Kirakati baba:

Nem szabad?

Cecília:

Nem lehet!

Kirakati baba:

Nem lehet?

Cecília:

Nem lehet!

Kirakati baba:

Kár aggódni rajta,
Hát fogd meg, és vegyed, ve-gyed!

Kútvölgyi Erzsébet:

Nem! Nem! Nem lehet!

 Kirakati baba:

Nyúlj csak értem, itt vagyok, semmiség,
Egy pillanat!

Cecília:

Nem szabad! Nem szabad!

Az ember könnyen rajtaveszt.
Talán csak ezt...meg ezt...meg ezt...meg ezt...

Oh, mennyi gyönyörű holmi!
És mindez már az enyém!
Milyen jó volt belemarkolni!
Milyen szép is leszek én!

Könnyen ment minden,
Simán és szépen.
Nem is oly nagy dolog,
Tulajdonképpen.
Nem tettem semmi rosszat,
Azt hiszem, azt hiszem.

 Hiszen mindig az állam gondozottja voltam.
A társadalom gondoskodik rólam.
Mi lesz ebből, hogyha kiderül???
------------------------

 kb. 8 perc 50-nél: Az áruházban, több hölgy énekli + Almási Éva és Benkóczy Zoltán, a boltvezető :

Nők felváltva, majd kórusban:

Hova lett a blúzom,
a pulcsim,
a szoknyám?
Itt valahol egy áruházi tolvaj szarka jár!
Ez botrány!
Itt a boltvezető!
Na, mire vár?
Na, mire vár?
Na, mire vár?
Siessen már!
Siessen már!
Hol van a blúz?
Maga itt a boltvezető,
Ugyan mire vár?

Boltvezető:

De kérem, hölgyeim!

Nők:

Ne is beszéljen!

Pápai Tiborné:

Felháborító, hogy ez megeshetik egy belvárosi áruházban!

Többi nő:

Remélem, főnök, intézkedik!
Így menjek innen el, ruhátlan?

Boltvezető:

Intézkedem, intézkedem!
Azonnal megteszek mindent,
Amit lehet!

Nők:

Még mindig itt van?
Még mindig itt van?

Boltvezető:

De hölgyeim,
De hölgyeim,
Hát mit tegyek?

Pápai Tiborné:

Térítse meg kárunk,
Erre várunk!

Többi nő:

Erre várunk!

Boltvezető:

Ilyesmi nem szokás nálunk.
Hisz erre nincs keret!

Nők felváltva:

A blúzomat!
A pulcsimat!
A sálamat!
A pénzemet!

Boltvezető:

Bíróság kell ehhez,
Vagy rendelet!

Pápai Tiborné:

Akkor az ügyünket magunk vesszük kézbe!
Tovább nem várok, előre lányok!
Előre asszonyok a rendőrségre!

Nők felváltva (hiányos öltözékekben):

Így menjek???
Így?
Így?

Pápai Tiborné:

Gyerünk csak esztelenül,
Bár félig meztelenül,
Induljunk csak végre,
A rendőrségre!
-----------------------------------------------

Kb. 12.percnél: a rendőrkapitányságon: a nők + Pápai Tiborné (Almási Éva) és Gyomai (Kertész Péter), az újságíró-szerkesztő

Szerkesztő:

A szeme kék, a haja barna.
Alakja formás, de sajna, sajna,
Házas vagyok.

Nők felváltva:

Kit érdekel a véleménye!

Ne ezt mesélje!

Mit bánom én, a nő miféle fajta!

Azt mondja el, hogy mi volt rajta!

Pápai Tiborné:

Nem látta senki őt,
Ön volt az egyetlen.
A tanú valljon,
És ne érzelegjen!

Szerkesztő:
 
Hát kérem, az a lány csinos!

Nők felváltva:

Csinos???
Csinos???

Szerkesztő:

Csinos!

Az orra kicsi és fitos.

Nők felváltva:

Fitos?
Fitos?

Milyen szoknyája volt?

Szerkesztő:

Csíkos.

Nők felváltva:

Csíkos?
Csíkos?

A blúz..?
A pulcsi...?
A sál...?

Szerkesztő:

Piros.

Nők felváltva:

Piros.
Piros.

Pápai Tiborné: 

Másról beszélni most tilos!

 Szerkesztő:

Tilos?

Nők együtt:

Tilos!

Az igazság derül ki most, ki most, ki most.

Pápai Tiborné:

Ha még a táskám is nála volt...!
Krokodil táska!
Sárga csattal!
Együtt van minden,
Mit elrabolt mitőlünk fondorlattal!

Nők együtt:

Mitőlünk fondorlattal!

Ha még a sálam is...

Szerkesztő:

Bizony!

Nők:

Ha még a szoknya is...

Szerkesztő:

Tudom...

Nők:

Ha még a pulcsim is...

Szerkesztő:

De kár...!

Nők:

Ha még a blúzom is...

Őnála volt, együtt van minden,
Amit ő elrabolt!

Csak ő tehette,
Csak ő követhette el ezt a tettet, senki más!

Szerkesztő:

Sajnos csak ő!
Valóban nincs vita.
Csak ő, Dobos Cecília.
---------------------------------------------------------
Kb. 25. percnél: Dobos Cecília: (a doktor lakásán)

Ez aztán kégli!
Mint egy meselakás!
Az ember érzi,
Jaj, de csodás!
De jó egy kégli!
Mint a Paradicsom!
És itten élni,
Jaj, de finom!
Itt nincsen társbérlő,
Nincsen főbérlő,
Nincs más lakó!
Nincs albérlő,
Nincsen ágybérlő,
Egyedül lakni jó!
Itt vígan durmolnék,
És itt nem volnék szomorú, talán!
Ilyen jó kégliről álmodik valahány, lány!

Ez aztán kégli!
Mint egy meselakás!
Az ember érzi,
Jaj, de csodás!
De jó egy kégli!
Mint a Paradicsom!
És itten élni,
Jujj, de finom!

https://www.youtube.com/watch?v=mQJ7FvzVr9o
------------------------------------------------
 Kb. 32. percnél: Dobos Cecília és Dr. Monori Sándor (Tomanek Nándor):

Cecília:

Előbb száz ígéret!
Tenyeremen hordom.

Dr. Monori:

Na, látja! Na, látja!
Ugye milyen kedves!

Cecília:

Ha leves langyos,
Kedve máris zordon!

Dr. Monori:

Mert attól tart,
Hogy holnap már hideg lesz.

Cecília:

Beszélnek magukért itt a tények!
Tudom én már! Ez itt a lényeg,
A férfiak mind furcsa lények!

Dr. Monori:

De erről nem tehetnek ők, szegények!

Cecília:

Minek erről oly sokat beszélni?
Maga csak tudja, maga is férfi.
Minek erről oly sokat mesélni?
Mind ilyenek!

Dr. Monori:

És milyenek???

Cecília:

Hát ilyenek!

Kiteszem a lelkem,
Testem kell neki!

Dr. Monori:

Na, látja! Na, látja!
Ugye milyen kedves!

Cecília:

Forrón átöleltem,
S lelkem kergetné.

Dr. Monori:

A forró hátha holnap már hideg lesz.

Cecília:

A nő, ha egy kicsit bolondoz,
Hát inkább legyen gondos, pontos.
Mindig legyen más, ez a fontos!

Dr. Monori:

Hát, miért ment nőül egy ilyen bolondhoz?

Cecília:

Minek erről oly sokat beszélni?
Maga csak tudja, maga is férfi!

Minek erről oly sokat mesélni?
Mind ilyenek!

Dr. Monori:

És milyenek???

Cecília:

Hát ilyenek!

 Dr. Monori:

Nem mind!
-----------------------------------------
 
Kb. 36 perc 44 mp-nél: Lőte Attila és (szerep szerint Pápai Tibor, Almási Éva (Pápai Tiborné) férje) és Komlós Juci duettje (Pápai Tiborné anyja):

Pápai Tibor:
 
Elment, már nem látom!
Noha imádtam,
S nem csókol soha!
Emlékét belepi moha,
S én vagyok ennek az oka.

Komlós Juci (szerep szerint Pápai Tiborné anyja):

Tátog, mint parton a csuka.
Mással is történt ily csuda.
Rossz férj volt suta és buta.
Megüti menten a guta.

Pápai Tibor:

De hiszen én, én úgy imádtam őt!
A tenyeremen hordtam,
A rabszolgája voltam!
De most már látom,
Ilyenek a nők!

Mily szép volt szőkesége!
M(i)ért adtam az ő kezébe sorsom?
Ezt kérdi meg.
Édes volt ő beszéde.
És most ő törte szét e fájó,
Bús szívet.
Pedighát én,
Én úgy imádtam őt!
A szerelemnek vége...

Komlós Juci:

Nyugodjék bele végre,
A magafajtát otthagyják a nők!

Pápai Tibor:

Elment. Már nem látom.
Noha, imádtam,
Nem csókol soha!
Emlékét belepi moha.
Én vagyok ennek az oka!
Én vagyok ennek az oka.
---------------------------------------
 
 Kb. 44. percnél: Pápai Tibor  és Dr. Monori duettje:

Pápai:

Hogy m(i)ért?
Hogy mért?
Hogy mért?
Hogy m(i)ért csaljuk a nőket meg?
Kérdezzen valami könnyebbet! 
Talán, csak afféle mánia,
Amivel eltelik az idő.
Így tesz a férfi is meg a nő.
Így van ez azóta, 
Amióta szokás a monogámia.

Együtt: 
 
Minek erről oly sokat beszélni,
Ilyenek vagyunk, 
Hisz ön is férfi!
Mind ilyenek!

Dr. Monori:

És milyenek?

Pápai:

Hát ilyenek!

Dr. Monori:

Hogyha ön szereti hitvesét,
Mi okból kujtorog szerteszét?

Pápai:

Talán csak afféle nagy divat,
Amivel eltelik az idő.
De, sajnos, ehhez is kell a nő!
Mert ezzel is bizonyítják a férfiak,
Hogy mindig férfiak.

Együtt:

Minek erről oly sokat beszélni?
Ilyenek vagyunk, 
Hisz ön is férfi!

Minek erről oly sokat beszélni?
Mind ilyenek!

Dr. Monori:

És milyenek?

Pápai:

Hát ilyenek! 

Csalunk mi, ha nincs is rá okunk.
Így van ez!...Valahogy rászokunk.
Pedig a hűtlen csak rajtaveszt,
Hiába tudja a férfi ezt!
Ilyesmi minket el nem ijeszt!
Az ember a végén bánja ezt,
De aztán mindent újrakezd!
 
 
Együtt:

Minek erről oly sokat beszélni?
Ilyenek vagyunk, 
Hisz ön is férfi!

Minek erről oly sokat beszélni?
Mind ilyenek!

Dr. Monori:

És milyenek?

Pápai:

Hát ilyenek! 
-----------------------------------
Kb. 48. percnél: Cecília:

Hiszen, ha nékem férjem volna,
Más lenne ám a helyzetem!
Nagy boldogságban élnék,
A férjem oldalán,
És tőle én el nem válnék,
Sohasem, talán.
De nincsen férjem,
És nincsen lakásom.
És még a nevem,
Az sem enyém.
E pár kis rongy, 
Ez sem sajátom.
Amim csak van,
Úgy kaptam én.
Mivel ily roppant rossz volt énhozzám a Sors,
Így bánt velem.
Sem gyengédség, 
Sem édes érzelem nem jut nekem.
Csak így élek, hát, egymagamban én,
Senkim sincsen, sőt! 
Nem csal meg férj,
Hisz csak kitaláltam őt!
Mert nincsen férjem,
És nincsen lakásom.
És még a nevem,
Az sem enyém.
E pár kis rongy, 
Ez sem sajátom.
Amim csak van,
Úgy kaptam én.
Úgy kaptam én.
Úgy kaptam - Borzasztó, hogy mibe keveredtem! - én. 
-------------------------------------------------
 
 56. percnél: Dr. Monori az autójában dalol:

Rohanni jó, hogyha valaki vár!
Szívem motorja robogva jár.
Rohanni pompás, 
Várnám valahol őt!
Mindjárt meglátom,
És ez a fő!

Ezzel párhuzamosan Cecília a stoppos fiúhoz a parkban:

Ha meg nem csókolsz,
Akkor bizony szamár vagy!
Mint óvodai ócska ház a babáknak.
És várhatnánk, míg ki nem nő a szakállad.
Mivelhogy azt a fiút kicserélném,
Hogyha nincsen sikerélmény. 

Stoppos fiú:

Fenyegetni kár ezzel egy barátot,
Hisz megcsókollak máris téged, ha várod!

Cecília:

Már sikerült is a lényegre találnod!
Egyszerű ez a dolog, ugye te is belátod!
 
ismét Dr. Monori:

Egy édes lány vár rád,
És a boldogság már feléd ragyog.
A fontos az, hogy végre itt vagyok!

Cecília:

Minek erről oly sokat beszélni?
Ilyen az élet, mindenki érti.

Dr. Monori:

Minek erről még tovább beszélni?
Egyszerű volt, egyszerű lesz.

Stoppos fiú:

A szerelemről nem kell sokat beszélni,
A szerelemnél többet ér a tett!
-----------------------------



Történet:

Dobos Cecília megszökik az árvaházból, miután beleszeret abba a férfiba, aki egyik nap ott készített riportfilmet.
Cecília útban a szerelméhez egy kirakat mellett halad el és úgy gondolja, feldobja a ruhatárát.
Mivel azonban nincs pénze, az éppen ruhákat próbáló nők utcai holmiját gyűjti össze és veszi fel.
A meglopott nők a rendőrségre sietnek, ahol már szintén ott tartózkodik a szerkesztő, hogy bejelentse, a szökött lány nála járt. 
Mindeközben Cecíliát egy doktor elüti, de komolyabban nem sérül meg. Ennek ellenére elviszi a saját lakására, hogy megfigyelés alatt tartsa.
Ott C. azt hazudja, hogy férjezett és nem akar hazamenni hozzá, mert megcsalta. A doktor titokban - a táskában talált személyigazolvány alapján (Pápainéé a táska) felhívja a vélt férjet. (Pápai Tibort).
Az elmegy a lakásra, színt vall, hogy valóban megcsalta a feleségét, de ott nem találkozik a nővel.
C. bevallja, hogy kicsoda valójában és a doktor visszafuvarozza az árvaházba. Menet közben felszednek egy stoppos fiút, akibe C. szerelmes lesz. Ezúttal azonban viszonzásra is lelnek érzelmei.

színes, magyar zenés film 1973
hossz: 65 perc
Zeneszerző: Deák Tamás
Rendezte: Mamcserov Frigyes

Szereplők:

    Kútvölgyi Erzsébet (Cecília)
    Tomanek Nándor (Monori professzor)
    Almási Éva (Éva a feleség)
    Lőte Attila (Tibor a férj)
    Komlós Juci (Anyós)
    Gobbi Hilda (A professzor mamája)

Ráday Imre (Dénes doktor)
    Kertész Péter (Gyomai újságíró)
    Benkóczy Zoltán (Áruház igazgató)
    Gosztonyi János (Winter doktor)
    Schubert Éva (Mártonné)
   Garics János (Százados)
    Szakácsi Sándor (Autóstoppos fiú)

A tv játék megtekinthető itt:

https://www.youtube.com/watch?v=MFs0qmVjSNo&t=623s

CSAK EGY TELEFON (1970)

Főcímzene: 

Lánykórus:

Reggel korán ébredünk, s felkelünk egy perc alatt.
Csendül vidám énekünk, úgy, hogy tácba kezd a Nap.
Dalolunk és nevetünk egész napon át.
Boldog a mi életünk, a miénk a világ.

Minek örül a csikó?
Ha a réten vígan futhat.
Minek kell a káposzta?
Tapsifüles kicsi nyúlnak.
Minek örül a diák?
Ha dícséri a tanár,
És, ha mezőgazdasági technikumba jár.

Szék, szék, fejőszék, tejet fejni az a szép.
Csiri, csuri, csurog már, tele vele a sajtár.

Rajz János: 

Ha a tejet szereted, csuda nagy a szerencséd.
Fejjed meg a tehenet, ad majd neked tejecskét.
De, ha nem ad tejecskét, búsuljon a ló!
Fejjed akkor a kecskét, az ő teje is jó!

Szék, szék, fejőszék, tejet fejni az a szép.
Csiri, csuri, csurog már, tele vele a sajtár.
  
Lánykórus:

Hegedül a kis patak, kecskebéka trombitál.
Nyuszi veri a dobot és a bokor a gitár.
Tánra perdül a mező, áll a ..bál.
A csónakban az evező is vele muzsikál.

Szék, szék, fejőszék, tejet fejni az a szép.
Csiri, csuri, csurog már, tele vele a sajtár.
----------------------------------------------------

 Kb. 7. perc: 

Ruttkai Éva- Ágostonné

Neked szépülök, elbódítsalak.
Arra készülök, hogy meghódítsalak.
Olyan szép leszek, hogy szavad elakad.
Csak ámulsz, csak bámulsz, micsoda nő!Jajj

Némi fájdalom, az sajnos, vele jár.
Na, de vállalom, mert szívem tele már.
Jön a pillanat, hogy szemed is eláll.
Úgy ámulsz, és bámulsz, micsoda nő! Hűűűűűű!
Oh, Te férfi, nem is sejted, hogyan gyúrnak, jaj,minden sejtem.
És a nő itt mennyit mennyit szenved, amíg szép lesz,
S végre kész lesz.
Mégis érdemes a szenvedés, a kín.
Testem átevez, majd szenvedésein.
Egy az érdekes, hogy látva bájaim,
Csak ámul, csak bámul, micsoda nő! ÓÓÓÓ!
Csak ámul, csak bámul, micsoda nő!Óóóó!

-------------------------------------------------------------------------------


Kb. 14. perc:

Ruttkai Éva:

Csak egy telefon, csak a kagylót felveszem,
S mindent, szépen megbeszélek.
Csak egy telefon, mégis mért remeg kezem?
Nem is értem, mitől félek?
Hisz a telefon oly nagyszerű varázslat.
Ott, ahol a végén engem úgyse látnak.
Azt mondhatom, amit akarok.
Akinek mondom magam, az vagyok.
Csak egy telefon. Igen, ezt a gyerekért!
Most az egyszer meg kell tenni!
Milyen anya vagyok én, aki nem mer vagány lenni?
Csak egy telefon, csak egy telefon, csak egy telefon.

----------------------------------------------------------------------------

Kb.20. perc:

Gábor Miklós: Dr. Forgács György

Ilyen vagy te,te,te, te.
Csak megjelensz, és mindet felkavarsz.
És csodálkozol, nyuszi szemmel nézel.

Ruttkai Éva:

Ilyen vagy, te,te,te,te.
A szenvedélyes hang és zordon arc.
S én nem is értem, mért haragszol rám?
Te mennydörögsz, s a nyugalomnak vége.
Azonnal romba döntöd, mint egy hurrikán.

Gábor Miklós:

Ilyen vagy te,te,te,te.
Csak állandóan mindent megkavarsz.
Ne nézz ily ártatlanul, mosolyogva rám.

Ruttkai Éva:

Úgy ér a támadásod, hogy azt hiszem,
Most rámszakadt az ég.
Lám, most szememre hányod,
Amihez te nyújtottál segítséget, épp.

Gábor Miklós:

Hát ez már túl sok, fel sem érem ésszel.
Azt, hogy valaki mindent kicsavar.

Ruttkai Éva:

Te mindig vádolsz, gyilkos szemmel nézel.
Én pedig nem értem, hogy mért e zűrzavar.

Gábor Miklós:

Ilyen vagy te,te,te,te.
De sajnos engem mégis felkavarsz.
Ne nézz ily ártatlanul, mosolyogva rám.

-----------------------------------------------------
Kb. 23. perc:

Venczel Vera: Ágoston Kati

Én hinni, jaj, hinni szeretném,
Hogy szép a világ, csudajó!
És az, amit mondanak,tényleg úgy van,
Nemcsak a sóder a szó.
Hogy egyforma mindegyik pólya,
És mindegy, ki, hol születik.
Én nem hiszek el soha,soha,soha mást,
Az én szívem erre tanít.
Lalalalalalala.

-----------------------------------------------------
Kb. 24. perc:

Férfikórus:

Kékújhelyi főutca, hej,de girbe, de gurba.
Megcsinálni lesz már kerek,
Meg ne botoljon a miniszteri gyerek.
Csendesen, csak csendesen,
Meg ne tudja senki sem.

-----------------------------------------------------
Kb. 30. perc:

Paudits Béla: Katona Gábor

Furcsa, furcsa, olyan különösen feldobott a kedvem, Veled.
Furcsa, furcs, soha nem éreztem eddig életemben ilyet.
Sohase volt így még, olyan az arcod, mint az ég.

Ég???

Paudits Béla:

Ég.

Mikor a napsugártól felolvad a jég.

Venczel Vera:

Furcsa, furcsa, mitől érzem magam ilyen másképp, Veled.
Furcsa, furcsa, minden olyan, mintha évek óta járnék Veled.
Valahogyan úgy hatsz rám, ahogyan eddig senki tán.
Teveled olyan, mintha nem is lennénk fiú és lány.

Paudits Béla:

Fiú és lány???

És mégis annyira jó, ha visszanevetsz rám.

Együtt:

Az ember megy, megy, megy,
És az se fontos merre jár.
Érzése egy, egy, egy,
Ez az a perc, mit régen vár.

Paudits Béla:

Valami gyönyörűt érzek, nagy erőt érzek,
Vízen és tűzön áttörök érted.
Legyőzök minden akadáááááályt!

Venczel Vera:

Furcsa, furcsa, olyan különösen feldobott a kedvem, Veled.
Furcsa, furcs, soha nem éreztem eddig életemben ilyet.

Paudits Béla:

Valahogyan úgy hatsz rám, ahogyan eddig senki tán.
Teveled olyan, mintha nem is lennénk fiú és lány.

Együtt:

Fiú és lány???
És mégis annyira jó, ha visszanevetsz rám.
--------------------------------------------------------------------------

Kb. 32. perc:

Férfikórus:

Hallotta már?
Titok, titok.
Hallota már?
Titok, titok.
Nem tudhat róla senki sem,
Nem is tud róla senki sem.
A jó szerencse rám köszön,
Hát ragadjuk jól üstökön.
Beszélni róla nem szabad,
Mert elszalad egy perc alatt.
Csitt,csitt, csitt, csitt, csitt,
Mennyi jó lesz itt.

----------------------------------------

 Kb. 35. perc:

Drahota Andrea: Dr. Imre Valéria

Az értelmezés fontos ügy, mert nem mindegy, hogy úgy, vagy így.
Vagy amúgy nézünk dolgokat, a nézőszögek fontosak.
A felszínt látni túl kevés, a csiszolt elme, mélyre néz.
Mert jobb ki tud, mint az ki hisz, a látszat gyakran félrevisz.

Tomanek Nándor: Rohonyi:

Nagyszerű és ésszerű, egyszerű és célszerű.
A felszínt látni túl kevés, a csiszolt elme, mélyre néz.

Drahota Andrea:

Nézzük tehát konkrétabban, valóban van-e hiba abban,
Amit itt a kérdőlapban felelt ez a lány.
Nos az első kérdés, íme, az, hogy mi a kedvenc színe?
Lássuk milyen választ írt be, azt, hogy szivárvány.
Lám, a színek összessége, lángok fénye, égbolt kékje,
Csillogó fehérsége, tiszta költemény.

Tomanek Nándor:

Ó, persze így a kérdés máris másképp fest.
Úgy, ahogy Ön láttat, mindjárt másképp hat.
Bölcsessége szinte megráz, szinte elképeszt!
Tiszta tőle minden, mint a Nap!

Drahota Andrea:

Nézzük tovább, mi a helyzet?
Az a válasz mért nem tetszett, 
Hogy a Kati legkedvesebb itala a sör?
Remek válasz, én azt modnom,
Rámutat, hogy néha otthon,
Nem akad fenn egy két kortyon a családi kör.
Mért ne inna néha Kata?
Pláne, hogyha éppen maga, 
Az a kedves keresztmama, kínálja meg őt.

Tomanek Nándor:

Persze így a kérdés már máris másképp fest.
Úgy, ahogy Ön láttat, mindjárt másképp hat.
Bölcsessége megráz, szinte elképeszt!
Tiszta tőle minden, mint a Nap!

------------------------------------------------------

 Kb. 43. perc:

Venczel Vera és a leánykórus:

Lalalalala....
És az, amit mondanak tényleg úgy van,
Nem csupa sóder a szó.
Hogy egyforma mindegyik pólya,
És mindegy, ki, hol születik.
Én nem hiszek el soha,soha,soha mást,
Az én szívem erre tanít.

Ez másképp nem lehet érzem, 
Biztosan érzem én.
Ha száll szép földön és égen, 
Mind, mind, mind, ez az enyém.

Én hinni, jaj, hinni szeretném,
Hogy rosszat a jó megelőz.
És az életben úgy, mint a tündérmese végén,
Mindig a jó, aki győz.

Lalalalal....

-----------------------------------------------------------

 Kb. 45. perc:

Női kórus:

Szeptemberben kezdődik az ősz.
A falevél már hullik teljes gőzzel.
Az iskola már újra kaput nyit.
.....................................................


Férfi kórus:

Mert jóravaló szülő azt már tudja,
Hogy fogyni kell és társadalmi munka.
Mert kitűnő a szülőnevelés.
Így mindig kitörő a lelkesedés.

Együtt:

Az iskoláért mindent!
Vele egyet akarunk,
Ha kell, falat kaparunk.
És a padlót mossuk, magunk.

Az iskolárt, minent!
Zárba kulcsot reszelünk.
Minden hálót leszedünk,
Hol a sok pók sandán lapul.

És tisztára mossuk az ablakok sorát.
Mert ki csináljon rendet, ha mi nem?
Itt a kedves szülő sutba vághat minden diplomát.
........................................................................

Az iskoláért mindent!
Ha kell, falat meszelünk.
Ha kell, villanyt szerelünk.
Van, ki ajtót, deszkát gyalul.

Az iskoláért mindent!
Minden munkát szeretünk.
Talán ettől gyerekünk,
Majd egy fokkal jobban tanul.
-------------------------------------------------------------------------

Kb. 52. perc:

Drahota Andrea:

Én nem is tudom, hogy lehet,
Így gyötörni egy gyermeket.
Hogy útját állja annyi gát,
Ha tanulna szegény tovább!
Az aktarágás szelleme,
Száz csapdát állít ellene!
Míg végül szegény gyermeket
Új útra irányítja el,
Mely néki semmiképp sem kell.
S hol járni, nem szeret.
A mi iskolánk kapuját nem őrzik alabárdosok.
S nem sáncolunk fel száz okot,
Ki miért nem lépheti át!
Mi szívet, s kaput tágra tárunk,
Diákok gyertek, gyertek!
Itt minálunk, egyforma minden gyerek.
--------------------------------------------------------------

Kb. 1 óra 5 perc:

Ruttkai Éva és Gábor Miklós:

Már azt hittem, hogy régen elfelejtette,
Hogy már a régi érzés nem is él.
És képét mélyen, régen eltemette.
Ami elmúlt, az már vissza sose tér.
Mégis visszatér, és szebb a réginél.

A hamuban a parázs újra éled.
És egyszerre csak kedved szertelen.
Lángra gyúlt a tűz a hamu alól.
Régi láz dala szól.

--------------------------------------------------------

Teljes film megtekinthető itt:

https://videa.hu/videok/film-animacio/csak-egy-telefon-qUzeQrqSDwsJ5lmI

A film tartalma, szereplők:

http://www.port.hu/csak_egy_telefon/pls/w/films.film_page?i_film_id=46133