FIZESSEN NAGYSÁD (1937)

Kb. a 32. percnél: Gombaszögi Ella (szerep szerint: Poldi, a házvezetőnő)és Latabár Kálmán (Vukovác, a tornatanár) kettőse:

Gombaszögi:

Végre itt az alkalom,
Végre most elmondhatom,
Hogy a szívem érted ég, csak szentem.

Latabár:
 
Tényleg itt az alkalom,
Ajkam már az ajkadon.
És ezt fújom estelente, estelente.
Mosolyogj rám egy csöppet,
Mond azt, hogy kuc-kuc-kuc.
De ha nem szeretsz, úgy hidd el,
A pokolba jutsz.

Gombaszögi:

Muzsikálnék éjjel-nappal
A füledbe angyalom.
No, de ezzel szemben, hogyha kell,
A rántást kavarom. 

Nosza gerle módra élünk,
Kru-kru-kru-kru-kru

Latabár:

No, de nem nyomja a fejünk 
Már a gond se bú.

Együtt:

Mosolyogj rám egy csöppet,
Mond azt, hogy kuc-kuc-kuc.
De ha nem szeretsz, úgy hidd el,
A pokolba jutsz.
------
46. percnél: rádióból szól:

M(i)ért, M(i)ért van az, hogy fáj a szív?
Hogyha száj a szájra hív?
M(i)ért van az, hogy fájhat a szív?
Mér, M(i)ért, miért van az, hogy lángra gyúl?
M(i)ért bolondul, miért vadul?
M(i)ért, hogy mégis ő  a nagy úr?

M(i)ért néki fáj a könny és búcsúszó?
És, m(i)ért, ha fáj, épp az a jó?
Hát m(i)ért, m(i)ért van az, hogy fáj a szív?
Hogyha száj a szájra hív?
 M(i)ért van az, hogy fájhat a szív?

-----------
 

kb. 55. percnél: Jávor Pál (szerep szerint: Szilágyi Péter):


Egy vallomás, halk suttogás,
És semmi, semmi más.
Azután halkan elsuhan a nyár.

Nem csókolt csók, nem mondott szó,
Halvány illúzió emléke él csupán
szívemben már.
Minden elszáll, mint egy álom.
S még most is úgy visszavárom.

Egy vallomás, halk suttogás,
És semmi, semmi más.
Szomorú szívem mind hiába vár.
------------

 


 

CSALÁDI PÓTLÉK (1937)

Kb. 3:45-nél:

Hallod, te ló, hogy búsulni nem jó!
Hát akármilyen zabos vagy is, ne búsulj, te ló!
Hallod, te ló, hogy csak vigadni jó!
Hát ne lógasd a fejed, ez csak szamárnak való!
Nem vagyok hatökör, maximum csak egy!
Búbánat, ha gyötör, belém ital megy. jon-megy-jön

Hallod, te ló, hogy búsulni nem jó!
Hát akármilyen zabos vagy is, ne búsulj, te paripa!

 kb. 41. percnél:

Mennyi, mennyi fess gavallér, gavallér, gavallér,
Így a szívem..., mennyi gavallér!
Most ismerek magára, a szép dús hajára!
Miért remeg úgy, legyen hős, szép kis ismerős!
Ugye láttam magát, láttam magát, láttam magát már!
 Maga minden nap a 46-os villanyoson jár.
Vagy talán az 5-ös autóbuszon láttam sokat önt?
Vagy a János-hegyen lakik, vagy a várban lakik fönt?
Jaj, de elpirult és piros, önnek egy kis csinos kétszemélyes...van.
Hát a sárga villamoson, mondja kihez oson,
Súgja meg uram!
Ugye láttam magát, láttam magát, láttam magát már.
Maga minden nap a 46-os villanyoson jár.

-------
Szép hölgyeim, bocsánat, 
Hogy egy kis csodának látnak engem,
De még nem voltam, ily helyen.
Tán a finom társaság nékem itt, megbocsát.
Rám hat ez a környezet, rögtön könnyezek.
Köszönöm, hogy ilyen kedves velem,
És ily nagyon jó.
A szemében csupa jóság ragyog,
S ez oly megható!
Köszönöm, hogy rámnéz,
Egy kis szerény lánynak elég ez.
Ez a két nap nekem örökre, nagy ünnepnapom lesz.
Hogy a szeme most rám ragyog, jaj de boldog vagyok!
Köszönöm, kegyelmes asszonyom.
Mert azt meg nem értem sosem, hogyan leszek ilyen helyen,
Nyíltan kimondom.
Köszönöm, hogy ilyen kedves velem,
És ily nagyon jó.
A szemében csupa jóság ragyog,
S ez oly megható!
----------------