FIZESSEN NAGYSÁD (1937)

Kb. a 32. percnél: Gombaszögi Ella (szerep szerint: Poldi, a házvezetőnő)és Latabár Kálmán (Vukovác, a tornatanár) kettőse:

Gombaszögi:

Végre itt az alkalom,
Végre most elmondhatom,
Hogy a szívem érted ég, csak szentem.

Latabár:
 
Tényleg itt az alkalom,
Ajkam már az ajkadon.
És ezt fújom estelente, estelente.
Mosolyogj rám egy csöppet,
Mond azt, hogy kuc-kuc-kuc.
De ha nem szeretsz, úgy hidd el,
A pokolba jutsz.

Gombaszögi:

Muzsikálnék éjjel-nappal
A füledbe angyalom.
No, de ezzel szemben, hogyha kell,
A rántást kavarom. 

Nosza gerle módra élünk,
Kru-kru-kru-kru-kru

Latabár:

No, de nem nyomja a fejünk 
Már a gond se bú.

Együtt:

Mosolyogj rám egy csöppet,
Mond azt, hogy kuc-kuc-kuc.
De ha nem szeretsz, úgy hidd el,
A pokolba jutsz.
------
46. percnél: rádióból szól:

M(i)ért, M(i)ért van az, hogy fáj a szív?
Hogyha száj a szájra hív?
M(i)ért van az, hogy fájhat a szív?
Mér, M(i)ért, miért van az, hogy lángra gyúl?
M(i)ért bolondul, miért vadul?
M(i)ért, hogy mégis ő  a nagy úr?

M(i)ért néki fáj a könny és búcsúszó?
És, m(i)ért, ha fáj, épp az a jó?
Hát m(i)ért, m(i)ért van az, hogy fáj a szív?
Hogyha száj a szájra hív?
 M(i)ért van az, hogy fájhat a szív?

-----------
 

kb. 55. percnél: Jávor Pál (szerep szerint: Szilágyi Péter):


Egy vallomás, halk suttogás,
És semmi, semmi más.
Azután halkan elsuhan a nyár.

Nem csókolt csók, nem mondott szó,
Halvány illúzió emléke él csupán
szívemben már.
Minden elszáll, mint egy álom.
S még most is úgy visszavárom.

Egy vallomás, halk suttogás,
És semmi, semmi más.
Szomorú szívem mind hiába vár.
------------