A NAGY ÉKSZERÉSZ (1978)

kb. a 22. percnél - Rátonyi Róbert:

Ne kérdezzék, hogy a nevem mi.
Én nem vagyok már senki, semmi.
Egy szomorú Kohn nem vagyok,
Budapestiból nem vagyok.
Mindenki ismer, froclizni is mer,
Mert én vagyok a szomorú Emil.Mil,Mil, Mil.

Emil, Emil, Emil,
Maga szegény slemil,
Mondja kérem, minek él maga?

Emil, Emil, Emil,
Hát maga mit remil
Szálljon rá az Isten haraga!

Emil, Emil, Emil,
Menjen a fenébe,
Pofozza meg az Isten magát!

Emil, Emil, Emil,
Törjön ki a nyakad,
Szakadjon a házpalota rád!

Ilyen pechet senki se nem látott.
Eszi a fene az egész világot.
Egy szomorú Kohn nem vagyok,
Budapestiból nem vagyok.
Hortyba járok, Gabiba járok,
Mert én vagyok a szomorú Emil.Mil, Mil, Mil.


Emil, Emil, Emil,
Maga szegény slemil,
Mondja kérem, minek él maga?


Emil, Emil, Emil,
Hát maga mit remil
Szálljon rá az Isten haraga!

Emil, Emil, Emil,
Menjen a fenébe,
Pofozza meg az Isten magát!

Emil, Emil, Emil,
Törjön ki a nyakad,
Szakadjon a házpalota rád! Rád, rád, rád, rád, rád, rám.


Kb. 27. percnél: Darvas Iván:

Egy Nóra mondta ezt a Nótát.
Meghallgattam, bár buta nóta.
A nagy mutató neve Hosszú Ádám,
Belészeretett a kis mutatóba.
Szép karcsú testét megcsodálta,
És hozzá forró szókat ketyegett.
Kisasszony oh, ne fusson úgy előlem!
Tik-tak, tik-tak,tik-tak.
Oh, én ölelni vágyom kegyedet!

Tizenkettőkor, éjjel, a sötétben,
És titkos vágyakkal szívében,
A nagy mutató neve Hosszú Ádám,
A kis mutatót utolérte szépen.
Egy szót se szól, csak átölelte.
Egyetlen forró percre ráfeküdt.
Lihegve és ketyegve eltakarta,
S az órák éjfélt zengtek mindenütt.