2016. október 18., kedd

SZÉP LÁNYOK, NE SÍRJATOK (1970)



Főcím-zene:

Valahol egy nagy folyó, soha nem hajózható.
A vízébe mártott test testsúlyából nem veszt,
És lesüllyed minden hajó.
Valahol  egy kis virág, mosolyog, ha újra lát.
Leszakít, ha megtalál és díszcserépbe tesz,
Hogy díszítsem otthonát.
Valahol az iskola, nem is olyan nagy csoda.
Bele jár a kisgyerekbe, ne a gyerek jár bele
az iskolába.
Élünk és meghaluk, hát kívánj szép álmokat!
Élünk és meghaluk, hát kívánj szép álmokat!
Élünk és meghaluk, hát kívánj szép álmokat!
Élünk és meghaluk, hát kívánj szép álmokat!

Valahol egy karosszék, kicsit öreg, de még szép.
Alig-alig várja már, hogy átölelje régenlátott kedvesét.
Valahol egy sírhalom, leszegényedett nagyon.
Szomorúan arra gondol, hány embernek adott otthont
fiatalon.
Élünk és meghaluk, hát kívánj szép álmokat!
Élünk és meghaluk, hát kívánj szép álmokat!
Élünk és meghaluk, hát kívánj szép álmokat!
Élünk és meghaluk, hát kívánj szép álmokat!
Élünk és meghaluk, hát kívánj szép álmokat!
Élünk és meghaluk, hát kívánj szép álmokat!
Élünk és meghalunk...


 Kb. 2 percnél: Kex együttes:


Emlékszem, régen volt, mikor még együtt élt a család.
Esténként anyám főzött nekünk vacsorát.
Testvérrel csak nevettünk és élveztük a meleget.
Volt, aki többször kért, mert nem evett még eleget.
Illanó illatok szálltak föl az égbe.
Szikrázó csillagok estek le helyébe.
Bizony már régen volt, mikor jó apánk fölállt.
Jel volt ez, ki tudja, kezdjük a muzsikát.
Nővérem Emese anyámmal a zongorához ült.
Rögtön mindkettő egy kottába lelkesen elmerült.
Aztán felcsendült a zene.


Kb. 12. perctől folymatosan 



Kex együttes :

Csillagok ne ragyogjatok, csillagok megvakulok!
Mellettem elsuhan az idő, angyalok bújank elő.
Meteor a mélybe lehull, meseszép lány arca eltűnt.
Hangja talán csak nekem dalol,
Nem tudom, hova lett, ki volt?
Csak rajzolom, hogy miről álmodok.
Leírom, hogy mire gondolok.
Csak rajzolom, hogy miről álmodok.
Leírom, hogy mire gondolok.
Lerajzolom.

Karomra szállt egy apró ember,
Kérdezte, mit keresek itt.
Nem tudtam megmondani neki,
Gondoltam pedig valamit.
Felhőbe bújt a Duna...
Onnan les sunyin kifelé.
A napon emberek pihennek,
Melegét árassza felém.

Csak rajzolom, hogy miről álmodok.
Leírom, hogy mire gondolok.
Csak rajzolom, hogy miről álmodok.
Leírom, hogy mire gondolok.

--------------------------------------------------------

Otthon ma unatkozol éppen, 
Nincsen most egy barát sem véled.
Meghívlak hozzánk, várunk téged.
Gyere bátran, nem kell tőlünk félned.
Gyere be, hallgass zenét!
Gyere be hallgass zenét !
És érezd magad jól!
Gyere be, hallgass zenét!
Gyere be hallgass zenét !
És érezd magad jól!

Rozzant ház nagy kapuja tárva.
Nézz be, de ne várj nagy csodákra!
Füstös kis terem fogad téged,
Bárki vagy nem bántalak téged.
Gyere be, hallgass zenét!
Gyere be hallgass zenét !
És érezd magad jól!
Gyere be, hallgass zenét!
Gyere be hallgass zenét !
És érezd magad jól!
Vannak, kik megdöbbenten állnak.
Vannak, kik szép lányokra várnak.
Vannak, kik szépen csendben ülnek.
Vannak, kik falnak dőlve néznek.
Gyere be, hallgass zenét!
Gyere be hallgass zenét !
És érezd magad jól!
Gyere be, hallgass zenét!
Gyere be hallgass zenét !
És érezd magad jól!
--------------------------------------

Ott a völgybe élt egy lány,
Nem volt szépnek mondható.
Árva volt és magányos,
De szíve tiszta, mint a hó.
Hosszú......
Arra járt egy csavargó.
Szakadt ingét, cipőjét kísérte a furulyaszó.
(furulya hangja szól...)
A csavargó egy délután.
A lány házához elért.
Fáradt volt és kimerült, 
Egy kis ételt, s italt kért.
A lány a fiút behívta,
Asztalához ültette.
És mikor az est leszállt, 
az ágyába fektette.
(furulya hangja szól...)
A csavargó az éjszakát
Hálás szívvel köszönte.
Hallkan szólt a lány szava,
Maradj velem örökre.
----------------------------------------------
Sok kérdést már megoldottunk,
Nem volt soha ilyen jó dolgunk!
Mégis az ember néha érzni,
Bosszantó, ha sehol egy kégli.
Azt monduk, megértheted,
Keressünk egy jó kis helyet még ma!
Ahol a szomszéd elvisel,
S nem szól ránk a házmester.
Így aztán otthonra leltünk,
Nagy család, mindkit érint már.
Megosztjuk bárkivel,
S nem szól ránk a házmester.
Apró virág felnő a ház falán,
Örül, hogy él, igen.
Egy tábla lóg, a házunk ajtaján,
Nem zavar senki sem!
A lányokkal jól megvagyunk,
a konyhában rájukhagyunk mindent.
És, ha reggel mennek el,
Nem szól ránk a házmester.
Rápáppááápápápárááá
Megosztjuk bárkivel,
S nem szól ránk a házmester.
Apró virág felnő a ház falán,
Örül, hogy él, igen.
----------------------------------------------
 Kb. 37. perctől folyamatosan:

Hol az a hely, ahol senki sem kérdi,
Miért élsz úgy, ahogy kedved van élni.
Van-e ilyen, nem tudom én,
Ha tudnám, hogy van, megkeresném.

Hol az a hely, ahol nincs előítélet,
A törvények is csak a szívekben élnek.
S mi nekem jó, másnak se fáj,
Béke van csak és nincsen szabály.

Hol az a hely? Hol az a vár?
Ahol a tartalom fontosabb a skatulyáknál.
Hol az a hely? Hol az a vár?
Hol a magad ura csak, önmagad vagy már.

Hol az a hely, ahol senki sem kérdi,
Miért élsz úgy, ahogy kedved van élni.
Van-e ilyen, nem tudom én,
Ha tudnám, hogy van, megkeresném.

Hol az a hely? Hol az a vár?
Ahol a tartalom fontosabb a skatulyáknál.
Hol az a hely? Hol az a vár?
Hol a magad ura csak, önmagad vagy már.

Hol az a hely, ahol senki sem kérdi,
Miért élsz úgy, ahogy kedved van élni.
Van-e ilyen, nem tudom én,
Ha tudnám, hogy van, megkeresném.

Megkereseném, megkeresném,megkeresném,
Megkeresném, megkeresném, megkeresném...
-------------------------------------------------------
 Metró együttes:




Kabátomat, tépi a szél.
Nekem nagyon hűvös az éj.
Elsétálok mellettük lassan,
Meleg hangjuk kacagva utolér.
Tovább megyek, követ a szél,
Jeges ujja a hátamhoz ér.
 S kérdi miért jó, hogy sok ember
Egyre gondol és mégis másról beszél?
Könnyű vérű lányok, 
Soha ne tagadjátok,
Azt, hogy csókból van az álmotok!

Gondolatok leple a szó,
Szégyenkezni, s fázni se jó.
Szóruhába bújik a szándék,
Meztelenül járni még nem való.
Könnyű vérű lányok!
Nekem kedvesek vagytok,
Mert ti nem viseltek álarcot.
--------------------------------------
Radnóti Miklós megzenésített verse:
Lapszéli jegyzet Habakuk prófétához 
(előadja a Metró együttes)

Városok
lángoltak,
robbantak
a faluk!
légy velem
szigoru
Habakuk!
Kihűlt már,
fekete
a parázs;
bennem még
lánggal ég
a tüzes
harapás!
Ételem,
italom
keserü.
Kormozz be
talpig te
fekete düh!

Józse Attila Tiszta szívvel c. verse megzenésítve
(Kex együttes előadásában)






Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

-------------------------------------
 Metró együttes:




Ha Júliát kérdzenék meg,
hogy mit csináljon a sok tengeralattjáró?
Azt mondaná, hogy merüljön le,
És figyelje, hogyan szeretkeznek  a rákok.
Ha Júliát kérdeznék meg, 
Mire használná ő a sok harci gépet? 
Azt mondaná,hogy akármire,
Csak arra nem, amire készítették őket.
Ha Júliát kérdeznék meg,
Mivel törődne akkor egy katona mától?
Azt mondaná, de ezt nem mondom el,
Kit érdekel, hát kérdezze meg Júliától.
Jól tudom én, az ilyen bonyolult dolgokhoz
Júlia nem túlzottan ért.
Ha tehetném, mégis valóraváltanám 
Sorra, minden ötletét.
---------------------------------------------
 Syrius

Talán elfáradtam, vagy a napok terhe nőtt?
Hiányzol. Régen többet bírtam,
Elszállt az erőm. Ohhh
Hitem szerint éltem, s ért sok csalódás.
Nem változott semmi, ha volt biztatás.
Oh, ha velem vagy már, el nem fáradok.
Érted lettem naggyá, ha az vagyok,
Ha az vagyok. Ha az vagyok.
..........................................................
Szavak mérik a bánatot,
De a súlyuk elkopott.
Aki érti,  mégis belémlát.
........................................
Oh, el kell mondanod, 
Miért nem vagyok neked jó. Oh,oh,oh
Ne sírjatok srácok, ne sírjatok lányok!
A könnyektől fázom,rosszkedvemet bánom.
Ne sírjatok lányok, ne sírjatok srácok!
..........................................
Aki jóért csak jót akar, belefárad egyhamar.
Kevesen, kevesen értik, miért szomorú.
Én most itt vagyok. 
A nagyok közt egy szép kisfiú. Oh
Ne sírjatok lányok, ne sírjatok srácok!
A könnyektől fázom,rosszkedvemet bánom.
Ne sírjatok srácok, ne sírjatok lányok!
------------------------------------------------------
Országút szélén ballag egy vándor.
Egyre csak mesél, mesél egy lányról.
Nemrég még búcsúzott, s kérdezték tőle,
Eljössz, Te, vándor, jössz-e jövőre?
Emberek mennek, madarak repülnek,
Felhők elvonultak, szívek meggyógyulnak.
-----------------------------------------------


Kinőtt egy virág, árván, egymagában.
Kinőtt egy virág tiszta kék ruhában élt.
Eljött egy lány hófehér ruhában.
Eljött egy lány, árván, egymagában és szólt.
Gyere vélem kék virág,
Gyere vélem kék virág!
Oh jaj! Hogy mehetnék véled?
...bokrok alján élek én.
A szép lány addig-addig kérte,
A szép lány olyan szépen kérte őt.
Gyere vélem kék virág,
Gyere vélem kék virág!
--------------------------------------


Országút szélén ballag egy vándor.
Egyre csak mesél, mesél egy lányról.
Nemrég még búcsúzott, s kérdezték tőle,
Eljössz, Te, vándor, jössz-e jövőre?
Emberek mennek, madarak repülnek,
Felhők elvonultak, szívek meggyógyultak.
---------------------------------------------------
Emlékszem, régen volt, mikor még együtt élt a család.
Esténként anyám főzött nekünk vacsorát.
Testvérrel csak nevettünk és élveztük a meleget.
Volt, aki többször kért, mert nem evett még eleget.
Illanó illatok szálltak föl az égbe.
Szikrázó csillagok estek le helyébe.
Bizony már régen volt, mikor jó apánk fölállt.
Jel volt ez, ki tudja, kezdjük a muzsikát.
Nővérem Emese anyámmal a zongorához ült.
Rögtön mindkettő egy kottába lelkesen elmerült.
Aztán felcsendült a zene.
Boldogan repülnék ma én is vele.
Aztán felcsendült a zene.
Boldogan repülnék ma én is vele.
-----------------------------------------------------------
Csillagok ne ragyogjatok, csillagok megvakulok!
Mellettem elsuhan az idő, angyalok bújank elő.
Meteor a mélybe lehull, meseszép lány arca eltűnt.
Hangja talán csak nekem dalol,
Nem tudom, hova lett, ki volt?
Csak rajzolom, hogy miről álmodok.
------------------------------------------------------
 Kex együttes:


A fű, falevél, hogyha hazatér,
Folyók zöldülnek el.
Halak odaúsznak, mi már békével
repülünk tovább.
Ott egy nyitott ablak.
Piros madár esik, szárnya lebben,
Ti éreztek vele, csak ti ketten.
Felbukott, leesett. Hozzámehetek.
Nélküle te csak fuss tovább.
Óriás violin, zöld felhőzene,
Egyre jön, tűnik el.
Te csak  könnyes kézzel,
Mikor magadnak továbbutazol,
a vonat lassan megáll.
Piros madár esik, szárnya lebben.
Ti éreztek vele, csak ti ketten.
Felbukott, leesett. Hozzámehetek.
Nélküle te csak fuss tovább.
-----------------------------------------

Zalatnay Sarolta:



Fárad a csend, már nem bír a dallal,
Mely hoz magának sok vidám napot.
Fogadjátok őt mosolygó arccal,
Lányok, ne sírjatok!

Tudom, hogy vannak ellilant álmok,
És félreértett pillanatok.
De igaz örömök várnak még rátok,
Lányok, ne sírjatok!

Ha hamissá hervadt egy színes ígéret,
Szemeteket ezért ne borítsák könnyek.
Elhervadt ezerszer virága a rétnek,
S helyén ezerszer j virágok nőttek.
A szomorú perc, ha véget ér egyszer,
Közelebb hoz egy vidám napot.
Oly szépek vagytok mosolygó szemmel,
Lányok, ne sírjatok.

Ha hamissá hervadt egy színes ígéret,
Szemeteket ezért ne borítsák könnyek.
A szomorú perc, ha véget ér egyszer,
Közelebb hoz egy vidám napot.
Oly szépek vagytok mosolygó szemmel,
Lányok, ne sírjatok.
-----------------------------------------------------

Lent a völgybe élt egy lány,
Nem volt szépnek mondható.
Árva volt és magányos,
De szíve tiszta, mint a hó.
Hosszú vándorlás után
Arra járt egy csavargó.
Szakadt ingét, cipőjét kísérte a furulyaszó.
(furulya hangja szól...)

A csavargó egy délután
A lány házához elért.
Fáradt volt és kimerült, 
Egy kis ételt, s italt kért.
A lány a fiút behívta,
Asztalához ültette.
És mikor az est leszállt, 
az ágyába fektette.
(furulya hangja szól...)

A csavargó az éjszakát
Hálás szívvel köszönte.
Hallkan szólt a lány szava,
Maradj velem örökre.

Szomjúságod eloltom,
Éhes többé nem leszel,
Nappal együtt dolgozunk,
És éjjel boldoggá teszel.

Jött egy nap, s a fiú így szólt:
Várnak rám, én elmegyek.
Jó volt veled, de nem bírom már,
Tovább ezt az életet.

A lány csak még egy éjszakát kért:

Holnap mehetsz, ígérte.
És a fiú a völgyben maradt
Eltemetve, örökre.
 

----------------------------------------------


Éltek sokan, kik igazán szerettek.Óóóó, igen.
És boldogok soha, soha nem lehettek.Óóóó, igen.
Nézzük a tévét és moziba is megyünk. Óóóó, igen.
Elkézelem, hogy milyen az életünk. Óóóó, igen.
Ne sírjatok lányok,ne sírjatok srácok!
Ne sírjatok lányok,az élet szép!
Ne sírjatok lányok,ne sírjatok srácok!
Az élet szép. Lehetne...
Az építész nagy házat tervezett. Óóóó, igen.
S, hogy mért lett rossz, még ma sem érti meg.Óóóó, igen.

Ne sírjatok lányok,ne sírjatok srácok!
Ne sírjatok lányok,az élet szép!
Ne sírjatok lányok,ne sírjatok srácok!
Az élet szép. Lehetne...
------------------------------------------------
Valahol egy nagy folyó, soha nem hajózható.
A vízébe mártott test testsúlyából nem veszt,
És lesüllyed minden hajó.
Valahol  egy kis virág, mosolyog, ha újra lát.
Leszakít, ha megtalál és díszcserépbe tesz,
Hogy díszítsem otthonát.
Valahol az iskola, nem is olyan nagy csoda.
Bele jár a kisgyerekbe, ne a gyerek jár bele
az iskolába.
Élünk és meghaluk, hát kívánj szép álmokat!
Élünk és meghaluk, hát kívánj szép álmokat!
Élünk és meghaluk, hát kívánj szép álmokat!
Élünk és meghaluk, hát kívánj szép álmokat!

Valahol egy karosszék, kicsit öreg, de még szép.
Alig-alig várja már, hogy átölelje régenlátott kedvesét.
Valahol egy sírhalom, leszegényedett nagyon.
Szomorúan arra gondol, hány embernek adott otthont
fiatalon.
Élünk és meghaluk, hát kívánj szép álmokat!
Élünk és meghaluk, hát kívánj szép álmokat!
Élünk és meghaluk, hát kívánj szép álmokat!
Élünk és meghaluk, hát kívánj szép álmokat!
Élünk és meghaluk, hát kívánj szép álmokat!
Élünk és meghaluk, hát kívánj szép álmokat!
Élünk és meghalunk...


 A teljes film megtekinthető itt:




 

NYOM NÉLKÜL (1981)

Főcím-zene:



Somló Tamás:

Türürütüüüüüüüüü,
Ha már nem érdekes, hogy mit ígértél.
És, ha nem fontos, hogy mit meséltél.
Ha már győzelmeid elszendvedted.
Mi értelme még az életednek?
Mi jut eszedbe, mi jut eszedbe még az életedről?
Uhuuuuuuhhhhh

Egy, két helyet itt már végigjártál.
Egy, két emberrel már eldumáltál.
Néhány hasznos trükköt megjegyeztél.
Talán szükséged lesz többre ennél.
Mi jut eszedbe, mi jut eszedbe még az életedről?
Uhuuuuuuhhhhh
Mi jut eszedbe?

Záró dal:



Somló Tamás:

Fekszel az utcán, s egy rövid hír leszel, talán,
A reggeli lapok utlsó oldalán.
Ennyi ez, de látod, hogy így se más.
Te vagy  a nyom és tied a hallgatás.
Uuuhhhuuuuuhhhhhhh
Nyom nélkül...
uuuuhhhhhh
Élünk a városban, átlépjük  egymás nyomát.
Senkinek nem mondom el, hogy emlékszem rád.
Lehet-e más, ha nem kell, ami van?
Nem kellesz, ha nem vagy ugyanolyan!
Uuhhhhhhhhhhh
Ugyanolyan...
Uuuuhhhh
Nyom néklül...


 

NAPFÉNY A JÉGEN (1961)



Főcím-zene:

1.




Oh, Serenella! Signorina bella! Te elragadó!
Tejkaramella csókod Serenella, oly ennivaló!
Az alakod pálma, ajkad, mint a málna,
Angyal, vagy ördög vagy, éppen nekem való.
Oh Serenella! Signorina bella!
Minek ide már a buta szó?

2. 



Ha megkérdezel, hogy ki gyújtja fel a csillagokat?
És ki hinti szét a rétek ölén az illatokat?
Ma semmi sem érthetetlen,
Csak a mosoly a két szemedben,
És ez olyan erő, mit én sem értek,
Szelíden ég, de mégis éget!
Tudjuk mi jól, hogy mi festi kékre a tenger vizét,
Csak az a titok, hogy mi gyújtja fel két ember szívét!
Elég volt egymást látnunk ahhoz,
Hogy élő tűzzé váljunk.
Szeretlek én, és nem érdekel,
Hogy mért!

3.


Nékem csak Budapest kell,
Hol az ember kora reggel szívesen kel,
És a szíve máris hevesen ver.
Mindig csak Budapest kell,
Ez a szép hely virít éjjel mesefénnyel,
Mert versenyben áll a magas éggel.

Bárhogy mondják, nagy itt a rohanás,
Busz zaja zakatol, zeng.
Nem kell már a fülembe soha más;
Hogy lehet valahol csend?

Hát nékem csak Budapest kell,
Hol az ember kora reggel szívesen kel,
Mert imádom forró szerelemmel!


Kb. 38. perc Psota Irén előadásában:





Selyemruhák, megannyi költemény,
Valóban tündérszép, nylon csodák,
Magamra öltöm én s a többi tündérkék!
És, hogy mért van ennyi új divat revü?
Hát a válasz erre roppant egyszerű.

 Fülemben gyöngy, övemben dália,

A vállon perlon sál, a kis cipőm
Egy kész Itália.
A tű sem karcsúbb már!
És még mennyi finom holmit hordok, oh,
Amely diszkrét okból nem sorolható!

Ha nem lenne férfi a földön,
Nem jönne többet új divat,
Nem kéne látni annyi hölgyön
Szivacsba bújt abroncsokat.
Az áruház üresen állna,
A fodrász az kettőkor zárna,
És a nő a fején nem viselne
Szegény kis tornyokat.
Nyugodtan töltenénk az estét,
Nem érne pletyka, bosszúság,
Nem kéne rúzs, se drága festék,
Nem kéne lesni óhaját!
Az életbe sokkal több férne,
De az egész semmit se érne,
Hisz férfi nélkül nincsen asszony boldogság.

Kb.  44. perc: Kiss Manyi, Mezei Mária, Psota Irén:



Fránya szerszám megáll a feleton, se le se fel.
Meg kell nyomni, de hol, azt sose tudom.
Ereszd csak el!
Ég és föld között lebeg a test!
Szinte űrszerű hely ez a Pest!
Súlyát veszti szívedben az a sok gond.
Csacsi, bolond!
Nékem csak Budapest kell,
Hol az ember, kora reggel szívesen kel,
És a szíve máris hevesen ver.
Mindig csak Budapest kell.
Ez a szép hely virít éjjel mesefénnyel,
Mert versenyben áll a magas éggel.
Bárhogy mondják, nagy itt a rohanás,
Busz zaja zakatol, zeng.
Nem kell már a fülembe soha más;
Hogy lehet valahol csend? Hejj!
Nékem csak Budapest kell,
Hol az ember kora reggel szívesen kel,
Mert imádom forró szerelemmel!

Pesten én az unalmat nem ismerem.
Fő, a kedély!
Tétlen élni, henyélni nem is lehet!
Pezseg a vér!
Színház, revü, ami csak kell...
Egy nap tíz helyre robogunk el.
Este aztán egy kicsit táncolunk még.
Ez a beszéd!
Nékem csak Budapest kell,
Hol az ember, kora reggel szívesen kel,
És a szíve máris hevesen ver.
Mindig csak Budapest kell.
Ez a szép hely virít éjjel mesefénnyel,
Mert versenyben áll a magas éggel.
Bárhogy mondják, nagy itt a rohanás,
Busz zaja zakatol, zeng.
Nem kell már a fülembe soha más;
Hogy lehet valahol csend? Hejj!
Nékem csak Budapest kell,
Hol az ember kora reggel szívesen kel,
Mert imádom forró szerelemmel!

Kb. 1 óra 00-nál:

Ha megkérdezel, hogy ki gyújtja fel a csillagokat?
És ki hinti szét a rétek ölén az illatokat?
Ma semmi sem érthetetlen,
Csak a mosoly a két szemedben,
És ez olyan erő, mit én sem értek,
Szelíden ég, de mégis éget!
Tudjuk mi jól, hogy mi festi kékre a tenger vizét,
Csak az a titok, hogy mi gyújtja fel két ember szívét!
Elég volt egymást látnunk ahhoz,
Hogy élő tűzzé váljunk.
Szeretlek én, és nem érdekel,
Hogy mért!

Elég volt egymást látnunk ahhoz,
Hogy élő tűzzé váljunk.
Szeretlek én, és nem érdekel,
Hogy mért!


Kb. 1 óra 14 perckor:

Nékem csak Budapest kell,
Hol az ember kora reggel szívesen kel,
És a szíve máris hevesen ver.
Mindig csak Budapest kell,
Ez a szép hely virít éjjel mesefénnyel,
Mert versenyben áll a magas éggel.

Bárhogy mondják, nagy itt a rohanás,
Busz zaja zakatol, zeng.
Nem kell már a fülembe soha más;
Hogy lehet valahol csend?

Hát nékem csak Budapest kell,
Hol az ember kora reggel szívesen kel,
Mert imádom forró szerelemmel!

A film megtekinthető itt:




2016. augusztus 3., szerda

CSAK EGY TELEFON (1970)


Főcímzene: 

Lánykórus:

Reggel korán ébredünk, s felkelünk egy perc alatt.
Csendül vidám énekünk, úgy, hogy tácba kezd a Nap.
Dalolunk és nevetünk egész napon át.
Boldog a mi életünk, a miénk a világ.

Minek örül a csikó?
Ha a réten vígan futhat.
Minek kell a káposzta?
Tapsifüles kicsi nyúlnak.
Minek örül a diák?
Ha dícséri a tanár,
És, ha mezőgazdasági technikumba jár.

Szék, szék, fejőszék, tejet fejni az a szép.
Csiri, csuri, csurog már, tele vele a sajtár.

Rajz János: 

Ha a tejet szereted, csuda nagy a szerencséd.
Fejjed meg a tehenet, ad majd neked tejecskét.
De, ha nem ad tejecskét, búsuljon a ló!
Fejjed akkor a kecskét, az ő teje is jó!

Szék, szék, fejőszék, tejet fejni az a szép.
Csiri, csuri, csurog már, tele vele a sajtár.
  
Lánykórus:

Hegedül a kis patak, kecskebéka trombitál.
Nyuszi veri a dobot és a bokor a gitár.
Tánra perdül a mező, áll a ..bál.
A csónakban az evező is vele muzsikál.

Szék, szék, fejőszék, tejet fejni az a szép.
Csiri, csuri, csurog már, tele vele a sajtár.
----------------------------------------------------

 Kb. 7. perc: 

Ruttkai Éva- Ágostonné

Neked szépülök, elbódítsalak.
Arra készülök, hogy meghódítsalak.
Olyan szép leszek, hogy szavad elakad.
Csak ámulsz, csak bámulsz, micsoda nő!Jajj

Némi fájdalom, az sajnos, vele jár.
Na, de vállalom, mert szívem tele már.
Jön a pillanat, hogy szemed is eláll.
Úgy ámulsz, és bámulsz, micsoda nő! Hűűűűűű!
Oh, Te férfi, nem is sejted, hogyan gyúrnak, jaj,minden sejtem.
És a nő itt mennyit mennyit szenved, amíg szép lesz,
S végre kész lesz.
Mégis érdemes a szenvedés, a kín.
Testem átevez, majd szenvedésein.
Egy az érdekes, hogy látva bájaim,
Csak ámul, csak bámul, micsoda nő! ÓÓÓÓ!
Csak ámul, csak bámul, micsoda nő!Óóóó!

-------------------------------------------------------------------------------


Kb. 14. perc:

Ruttkai Éva:

Csak egy telefon, csak a kagylót felveszem,
S mindent, szépen megbeszélek.
Csak egy telefon, mégis mért remeg kezem?
Nem is értem, mitől félek?
Hisz a telefon oly nagyszerű varázslat.
Ott, ahol a végén engem úgyse látnak.
Azt mondhatom, amit akarok.
Akinek mondom magam, az vagyok.
Csak egy telefon. Igen, ezt a gyerekért!
Most az egyszer meg kell tenni!
Milyen anya vagyok én, aki nem mer vagány lenni?
Csak egy telefon, csak egy telefon, csak egy telefon.

----------------------------------------------------------------------------

Kb.20. perc:

Gábor Miklós: Dr. Forgács György

Ilyen vagy te,te,te, te.
Csak megjelensz, és mindet felkavarsz.
És csodálkozol, nyuszi szemmel nézel.

Ruttkai Éva:

Ilyen vagy, te,te,te,te.
A szenvedélyes hang és zordon arc.
S én nem is értem, mért haragszol rám?
Te mennydörögsz, s a nyugalomnak vége.
Azonnal romba döntöd, mint egy hurrikán.

Gábor Miklós:

Ilyen vagy te,te,te,te.
Csak állandóan mindent megkavarsz.
Ne nézz ily ártatlanul, mosolyogva rám.

Ruttkai Éva:

Úgy ér a támadásod, hogy azt hiszem,
Most rámszakadt az ég.
Lám, most szememre hányod,
Amihez te nyújtottál segítséget, épp.

Gábor Miklós:

Hát ez már túl sok, fel sem érem ésszel.
Azt, hogy valaki mindent kicsavar.

Ruttkai Éva:

Te mindig vádolsz, gyilkos szemmel nézel.
Én pedig nem értem, hogy mért e zűrzavar.

Gábor Miklós:

Ilyen vagy te,te,te,te.
De sajnos engem mégis felkavarsz.
Ne nézz ily ártatlanul, mosolyogva rám.

-----------------------------------------------------
Kb. 23. perc:

Venczel Vera: Ágoston Kati

Én hinni, jaj, hinni szeretném,
Hogy szép a világ, csudajó!
És az, amit mondanak,tényleg úgy van,
Nemcsak a sóder a szó.
Hogy egyforma mindegyik pólya,
És mindegy, ki, hol születik.
Én nem hiszek el soha,soha,soha mást,
Az én szívem erre tanít.
Lalalalalalala.

-----------------------------------------------------
Kb. 24. perc:

Férfikórus:

Kékújhelyi főutca, hej,de girbe, de gurba.
Megcsinálni lesz már kerek,
Meg ne botoljon a miniszteri gyerek.
Csendesen, csak csendesen,
Meg ne tudja senki sem.

-----------------------------------------------------
Kb. 30. perc:

Paudits Béla: Katona Gábor

Furcsa, furcsa, olyan különösen feldobott a kedvem, Veled.
Furcsa, furcs, soha nem éreztem eddig életemben ilyet.
Sohase volt így még, olyan az arcod, mint az ég.

Ég???

Paudits Béla:

Ég.

Mikor a napsugártól felolvad a jég.

Venczel Vera:

Furcsa, furcsa, mitől érzem magam ilyen másképp, Veled.
Furcsa, furcsa, minden olyan, mintha évek óta járnék Veled.
Valahogyan úgy hatsz rám, ahogyan eddig senki tán.
Teveled olyan, mintha nem is lennénk fiú és lány.

Paudits Béla:

Fiú és lány???

És mégis annyira jó, ha visszanevetsz rám.

Együtt:

Az ember megy, megy, megy,
És az se fontos merre jár.
Érzése egy, egy, egy,
Ez az a perc, mit régen vár.

Paudits Béla:

Valami gyönyörűt érzek, nagy erőt érzek,
Vízen és tűzön áttörök érted.
Legyőzök minden akadáááááályt!

Venczel Vera:

Furcsa, furcsa, olyan különösen feldobott a kedvem, Veled.
Furcsa, furcs, soha nem éreztem eddig életemben ilyet.

Paudits Béla:

Valahogyan úgy hatsz rám, ahogyan eddig senki tán.
Teveled olyan, mintha nem is lennénk fiú és lány.

Együtt:

Fiú és lány???
És mégis annyira jó, ha visszanevetsz rám.
--------------------------------------------------------------------------

Kb. 32. perc:

Férfikórus:

Hallotta már?
Titok, titok.
Hallota már?
Titok, titok.
Nem tudhat róla senki sem,
Nem is tud róla senki sem.
A jó szerencse rám köszön,
Hát ragadjuk jól üstökön.
Beszélni róla nem szabad,
Mert elszalad egy perc alatt.
Csitt,csitt, csitt, csitt, csitt,
Mennyi jó lesz itt.

----------------------------------------

 Kb. 35. perc:

Drahota Andrea: Dr. Imre Valéria

Az értelmezés fontos ügy, mert nem mindegy, hogy úgy, vagy így.
Vagy amúgy nézünk dolgokat, a nézőszögek fontosak.
A felszínt látni túl kevés, a csiszolt elme, mélyre néz.
Mert jobb ki tud, mint az ki hisz, a látszat gyakran félrevisz.

Tomanek Nándor: Rohonyi:

Nagyszerű és ésszerű, egyszerű és célszerű.
A felszínt látni túl kevés, a csiszolt elme, mélyre néz.

Drahota Andrea:

Nézzük tehát konkrétabban, valóban van-e hiba abban,
Amit itt a kérdőlapban felelt ez a lány.
Nos az első kérdés, íme, az, hogy mi a kedvenc színe?
Lássuk milyen választ írt be, azt, hogy szivárvány.
Lám, a színek összessége, lángok fénye, égbolt kékje,
Csillogó fehérsége, tiszta költemény.

Tomanek Nándor:

Ó, persze így a kérdés máris másképp fest.
Úgy, ahogy Ön láttat, mindjárt másképp hat.
Bölcsessége szinte megráz, szinte elképeszt!
Tiszta tőle minden, mint a Nap!

Drahota Andrea:

Nézzük tovább, mi a helyzet?
Az a válasz mért nem tetszett, 
Hogy a Kati legkedvesebb itala a sör?
Remek válasz, én azt modnom,
Rámutat, hogy néha otthon,
Nem akad fenn egy két kortyon a családi kör.
Mért ne inna néha Kata?
Pláne, hogyha éppen maga, 
Az a kedves keresztmama, kínálja meg őt.

Tomanek Nándor:

Persze így a kérdés már máris másképp fest.
Úgy, ahogy Ön láttat, mindjárt másképp hat.
Bölcsessége megráz, szinte elképeszt!
Tiszta tőle minden, mint a Nap!

------------------------------------------------------

 Kb. 43. perc:

Venczel Vera és a leánykórus:

Lalalalala....
És az, amit mondanak tényleg úgy van,
Nem csupa sóder a szó.
Hogy egyforma mindegyik pólya,
És mindegy, ki, hol születik.
Én nem hiszek el soha,soha,soha mást,
Az én szívem erre tanít.

Ez másképp nem lehet érzem, 
Biztosan érzem én.
Ha száll szép földön és égen, 
Mind, mind, mind, ez az enyém.

Én hinni, jaj, hinni szeretném,
Hogy rosszat a jó megelőz.
És az életben úgy, mint a tündérmese végén,
Mindig a jó, aki győz.

Lalalalal....

-----------------------------------------------------------

 Kb. 45. perc:

Női kórus:

Szeptemberben kezdődik az ősz.
A falevél már hullik teljes gőzzel.
Az iskola már újra kaput nyit.
.....................................................


Férfi kórus:

Mert jóravaló szülő azt már tudja,
Hogy fogyni kell és társadalmi munka.
Mert kitűnő a szülőnevelés.
Így mindig kitörő a lelkesedés.

Együtt:

Az iskoláért mindent!
Vele egyet akarunk,
Ha kell, falat kaparunk.
És a padlót mossuk, magunk.

Az iskolárt, minent!
Zárba kulcsot reszelünk.
Minden hálót leszedünk,
Hol a sok pók sandán lapul.

És tisztára mossuk az ablakok sorát.
Mert ki csináljon rendet, ha mi nem?
Itt a kedves szülő sutba vághat minden diplomát.
........................................................................

Az iskoláért mindent!
Ha kell, falat meszelünk.
Ha kell, villanyt szerelünk.
Van, ki ajtót, deszkát gyalul.

Az iskoláért mindent!
Minden munkát szeretünk.
Talán ettől gyerekünk,
Majd egy fokkal jobban tanul.
-------------------------------------------------------------------------

Kb. 52. perc:

Drahota Andrea:

Én nem is tudom, hogy lehet,
Így gyötörni egy gyermeket.
Hogy útját állja annyi gát,
Ha tanulna szegény tovább!
Az aktarágás szelleme,
Száz csapdát állít ellene!
Míg végül szegény gyermeket
Új útra irányítja el,
Mely néki semmiképp sem kell.
S hol járni, nem szeret.
A mi iskolánk kapuját nem őrzik alabárdosok.
S nem sáncolunk fel száz okot,
Ki miért nem lépheti át!
Mi szívet, s kaput tágra tárunk,
Diákok gyertek, gyertek!
Itt minálunk, egyforma minden gyerek.
--------------------------------------------------------------

Kb. 1 óra 5 perc:

Ruttkai Éva és Gábor Miklós:

Már azt hittem, hogy régen elfelejtette,
Hogy már a régi érzés nem is él.
És képét mélyen, régen eltemette.
Ami elmúlt, az már vissza sose tér.
Mégis visszatér, és szebb a réginél.

A hamuban a parázs újra éled.
És egyszerre csak kedved szertelen.
Lángra gyúlt a tűz a hamu alól.
Régi láz dala szól.

--------------------------------------------------------

Teljes film megtekinthető itt:





A film tartalma, szereplők:

http://www.port.hu/csak_egy_telefon/pls/w/films.film_page?i_film_id=46133







7 KÉRDÉS A SZERELEMRŐL (1969)


Főcímzene:
Zalatnay Sarolta



Ha a kérdés a szerelem,
És én mindet megfelelem,
Csak egyre, csak egyre, csak egyre nincsen válasz.
Nem tudom, hogy mit szeretek rajta,
Milyen bolond ötlet indított felé?
Azt sem tudom, hogy kerültem bajba?
Hogy mért zuhantam éppen őbelé?
Mivel fogott meg, tán a két szemével?
Kígyóbűvölő tekintetével.
Nem tudom, hogy mért szeretlek téged?
De ha tudnám, talán nem is szeretnélek...
Ilyen az élet, ilyen az élet.

Hét kérdés a szerelemről,
Hét válasz az életemből.
Egyre, csak egyre, csak egyre nincsen válasz.
Nem tudom, hogy mit szeretek rajta,
Milyen bolond ötlet indított felé.
Azt sem tudom, hogy kerültem bajba?
Hogy mért zuhantam éppen őbelé?
Mivel fogott meg, tán a két szemével?
Kígyóbűvölő tekintetével.
Nem tudom, hogy mért szeretlek téged?
De ha tudnám, talán nem is szeretnélek...
Ilyen az élet, ilyen az élet.


Tartalom, szereplők:

http://www.port.hu/7_kerdes_a_szerelemrol/pls/w/films.film_page?i_film_id=28303

teljes film megtekinthető itt:

https://videa.hu/videok/film-animacio/7-kerdes-a-szerelemrol-1969-magyar-vigjatek-KsW0UkDFLTpCNxEW